azt álmodtam többé nem tudok írni rozsdás késekkel szurkáltak gyomron és sírni sem engedtek a mogorva szavak szálkás kötelekkel kötöztek, fojtogattak, s rosszalló tekintettel asztalomra színtelen krétákat vágtak ’fesd meg milyen mikor nem tudod kihányni ami a gyomrod rágja mikor nem tudod leírni ami a szíved darálja’