"..legjobban az fáj, hogy nem fáj már semmi, az ürességet, mint régi

bőrt, az üresség levedli, és nem marad más, csak a hajad illata,
melleid vonala, mosolyod emléke, nyálad zamata, az ütőér rezdülése,
ösztönök ébredése, az izmok görcsös rándulása, gerinccsigolyák roppanása,
az idegek néma sikolya hiányod miatt..."