Azt hiszem, kicsit egyedül érzem magam. Nem mintha nem vennének körbe barátok, és nem nevettetnének meg.De akkor is hiányzik valami.Úgy érzem, hogy most jó nekem, mégis ez a kellemes életérzés párosul valami furcsán bizsergető hiányérzettel.

Nem tör le, nem rontja el a kedvem, csupán kicsit zavaró. Aztán rájöttem mi is hiányzik.Az ő szeretete. Egy mosoly csak nekem tőle, egy ölelés, valakitől aki fontos nekem.Már ez is bőven elég, hogy egésznek érezzem a saját kis világom.Borzalmasan álmodozó tudok lenni néhanapján.Mindig.Most is ábrándozva mosolygok a monitor előtt. Igazából olyan dolgokban reménykedek, amik elérhetetlenek. De legalább ez az élmény, ez az álom, ez a vágy az enyém. Ha ő nem is..