..furcsa,egy ideig most minden rendben ment,és amikor az ember kezdené elbízni magát máris beüt valami,amitől elveszik,és újra a padlóra kerül.várnád hogy összeszedjen valaki,de mindenki csak áll,és ostobán néz hogy " már megint mibajod? biztos pasi ügy..-.-" - aha,majdnem,nem egészen...pontosan ez a baj a mai emberekkel,ugy ítélkeznek hogy azt se tudják mi a probléma..nemhogy egyszerűen csak leülnének mellém a földre,csöndben átölelnének,és hagynák hogy egyszerűen kitörjön belőlem.olyan nagyon szükségem lenne erre mint még soha.de már nemis tudom miben reménykedem.engem arra tanítottak,hogy mindig az utolsó pillanatig higyjek,és bízzak magamban..de ha már nem látom értelmét?ha már nem bízok magamban annyira hogy tudjam,menne egyedül is a folytatás? így csak fogok egy jointot és átadom magam a képzelgéseknek,addig is csodálatos minden,még az is ami valójában már elveszett...