"..Amikor az öreg bika nem rángatózott többé, és fekete szeme élettelenül verte vissza az emelkedő Holdat, a vezérhím csak akkor lazított szorításán.Leült, égnek emelte vértől csatakos pofáját, és felüvöltött.Egyenként csatlakozott hozzá egész családja, fölemelték fejüket, és vele üvöltöttek azok is, akik öltek, meg azok is akik nézték.Ami valaha élő volt, az most holt lett.A halálból táplálkozott az élet.És ebben a véres összefonódásban olyan ősi és megváltoztathatatlan hurok fogta egybe az élőt és a holtat, mint fejük fölött a körkörös útját járó Hold.."