Együtt hajózzuk át a boldogság tengerét..'

Kötözni való bolond a szívem! megbocsát mindent ami fájt..'

fiú: nézz fel az égre! látod azt a csillagot?

lány: annyi csillag van..

fiú: nemnemnem! ez a csillag különleges.. a mi csillagunk. a szerelmünké. örökké ragyogni fog akkor is ha mi már nem leszünk.
lány: azt hiszem már látom..

'Arra kérlek, fogd meg a kezem amikor elengedik mások..'

Abraham Lincoln egyszer azt mondta, hogy mindenki annyira boldog amennyire boldog akar lenni. ha belegondolsz igaza volt..

Ezernyi oldalt is tele tudnék írni, hogy elmondjam az érzéseim, de akkor sem értenéd, úgyhogy inkább szó nélkül megyek most el, csak egy apró hangot hagyva magam mögött...ahogy a szívem a földre zuhan és összetörik.

Volt már, hogy eszedbe jutott egy régi ismerős vicce és csak úgy nevetni kezdtél a sötétben? Aztán más furakodott be az elmédbe, hogy ha képes vagy egyedül csak úgy nevetni rajta a sötétben, akkor ez az ember biztos nagyon fontos neked..

'Az élet olyan, mint a kisöcsém: mindig visszaüt, de azért szeretem..'

..Nézd ezt a lányt. távolról szánalmasnak tűnhet. minden buliban más pasival látod, de ha közelebb merészkedsz hozzá, látod rajta azt a fájdalmat, amit az élet okozott neki. a legtöbb dologért magát hibáztatta, és ezt tette őt tönkre. belülről teljesen meghalt. nem mer már senkihez kötődni. pedig soha nem volt nagy elvárása, csak egy dolgot kért, hogy szívből szeressék..'

˝ szeretlek és ez azt jelenti, hogy nem csak a szép dolgok miatt
vagyok melletted. itt vagyok, bármi történjék. ˝

Ez majdnem szerelem volt..

És amit a fülembe súgtál ráírtam egy padra, tökéletes pillanatot ezzel a valóságnak adva..

Alig-alig aludtam. Valaminő féltudatlanságban szenvedtem, hogy végre valóban itt tartok, hozzásimulva, vele összegömbölyödve tölthetem az éjből hátralévő időt. Rettegtem, ha elalszom, reggelre kiderül, mindez csak álom volt. Félébren őriztem a meseszép valóságot..

Te még mindig szótlan vagy, de én még valamit mondok.

Pont akkor, pont Te, pont ott..' 

Finoman, rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem a tömegről, a helyről, az időpontról, az okról... csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar, és az övé vagyok.

van úgy, hogy egyetlen őrült tetten múlik az egész élet.. ♥

mondj igent! akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.

"Itt vagyok! Itt állok, de még csak senki észre sem vesz, nem törődik velem.
A porba zuhanok, és eltapostok.
Sosem lesz már vége ennek?
Itt állok előtted. Még csak rám se nézel.
És azt várod el tőlem, hogy mosolyogjak?
Mosolygok. Igen.
De nem azért, mert boldog vagyok.
Pusztán csak kényszerből, hogy ne lássátok bánatom.
Nem akarom folyton a hülye kérdéseiteket hallgatni "Mi a baj?"
Egyszerűen csak elviselem a dolgokat és mosolygok.
Egy maszkot hordok, de senki nem tudja, mi rejtőzik az álarc mögött..."

A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.

" Egy átlagos barát még sose látott sírni Téged, az igaz barátnak mindig ott a válla, hogy kisírd magad rajta. Egy átlagos barát nem tudja szüleid keresztnevét, az igaz barát még szüleid mobilszámát is tudja. Egy átlagos barát szuper ajándékkal állít be a szülinapi bulidra, az igaz barát segít a buli előkészületeiben és a romeltakarításban. Egy átlagos barát utálja, ha olyankor hívod, mikor már lefeküdt aludni, az igaz barát letol, hogy miért hezitáltál felhívni. Egy átlagos barátnak beszélhetsz a gondjaidról, az igaz barát segít megoldani őket. Egy áltagos barát vendégként viselkedik nálatok, az igaz barát kinyitja a hűtőt és kiszolgálja magát. Egy átlagos baráttal vége a barátságnak egy nagyobb veszekedés után, az igaz barát úgy gondolja, addig nem is igazi a barátságotok, amíg igazán össze nem vesztetek egyszer…"

 

 

  "A szerelem olyan mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jól esett az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz RÁ, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért...!"

Eddig mindenkinek én mondtam, hogy ne legyen gyenge, mindent átlehet vészelni. S közben most én vagyok a leggyengébb…

"Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok."

 

'Az évek magukkal húznak, igaz, hogy közben zúznak, sebet ejtenek, de a hegek rengeteg emléket rejtenek.'

'..Egyszer volt, hol nem volt... van...
Mi nők -titkolva vagy titkolatlanul- még mindig hiszünk a mesékben. Hiszünk abban, hogy egyszer eljön értünk aszőke herceg fehér lovon és csókolgatjuk a békát, hátha elvarázsolt herceg, és csókjainktól átváltozik daliás királyfivá. Van akinek eljön, van aki csak azt hiszi....de a végén általában kiderül, hogy nincsenek elvarázsolt hercegek....akárhányszor csókoljuk meg a békát, nem lesz belőle királyfi....csak béka marad. Én is csókolgattam a békát... béka maradt... Jöttek hercegek fehér lovon... volt amelyik lóhalálában elvágtatott mellettem...volt amelyik le sem szállt a lóról... volt amelyik leesett a lóról.....a legutolsó herceg pedig még keresztül is taposott rajtam a lóval... Részemről, ha legközelebb jön a herceg egy szépen kivitelezett köríves rúgással fenékbe billentem, és inkábbmegtartom a lovat… jobban járok!
A békát meg csókolgassa akinek van hozzá gusztusa..'

Hazug ez a világ s benne az emberek… Pofázhatnék neked de tudom úgysem
hatna meg…

Rázom a fejem. Mert ezt nem lehet kibírni. Ebbe bele lehet pusztulni. „Igen, határozottan, ekkor és ekkor pokoli kínok között hasad meg a szíve, mert választania kell két világ között, amit képtelen megtenni” – áll majd a Füzetben, ha nekem kell beírni. De szerintem Isten is ezt írná… Ezt írja majd. 

'Bárki szóljon hozzám, én már leszarom ha oltogat…'

"Legbelül senki sem akarja tudni az igazságot. Néhaazért mondunk igazat, mert egyszerűen nem mondhatunk mást. Néha azért mondunk igazat, mert hangosan ki kell mondanunk, ahhoz, hogy halljuk. És néha azért mondjuk ki az igazat, mert nem bírjuk megállni. És néha kimondjuk, mert minimum ennyivel tartozunk."

És az ember néha próbálja elhitetni magával azt amiről tudja, hogy nyilvánvalóan hazugság…

'Az élet nem könnyű. A szerelem fáj, a pasik hazudnak, a barátok hátbaszúrnak, az emberek meghalnak, a szülők kiabálnak.. te mindig próbálkozol, de sosem vagy 'elég jó'.. és nem érted miért..'

"A fejemben a képek most vissza peregnek,hogy megvolt az oka, minden könny cseppnek.."

Hiszek abban, hogy bizonyos emberek nem véletlenül lépnek be az életünkbe.

Ha tudnám, hogy újra látlak még, küzdenék azért a percért mit Veled együtt tölthetnék.

               
       ~ Azt utálom benned a legjobban, hogy elérted, hogy beléd szeressek.

                               ~ Let's leave the past behind us.
                               ~Hagyjuk most már csak a múlt van mögöttünk.
      

Sokszor gondoltam arra milyen jó lenne elfelejteni azt a bizonyos személyt. De nincs esély rá mert biztosan van valami ok arra, hogy megismertem és megszerettem. Talán ez a kulcs az életemhez

'Van hogy a durva szavak mögött rejtőzik a nagy érzelem..'

Nem akarok tőled semmit ,mégis várom a pillanatot , mikor újra láthatlak.Menekülök a férfiak elől ,s a végén a te karjaid között találom magam. Mi történik velem ? Mi ez a kettős érzés ?

'..Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt ,minden nap..'

'Mindenki tudja, hogy nem szabad a napba nézni. Ezt mindenkinek elmondják gyerek korában: "Ne nézz a napba, különben megvakulsz!" De néha olyan nagyon meg akarunk érteni valamit, hogy még a vakságot is megkockáztatjuk, csakhogy egy pillantást vethessünk arra, amit nem értünk..'