"Én szóra váltanám a gondolatot

De félek, hogy nem érdekel

Sajnos nem állnak össze a mondatok

Én nem ide jöttem

Nem ezt akartam

Reményt kaptam csak az útra

Én, az örök átutazó

Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható"

Mikor veled vagyok, nem érdekel, mi lesz holnap, csak ölelni akarlak, érezni, csókolni ...

A nők abba szeretnek bele amit hallanak, a férfiak pedig abba amit látnak. Ezért sminkelik magukat a nők, és ezért hazudnak a férfiak...

" Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba, lassan közelít és puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakunkba csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ, és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk. Az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a testen, mint a napfény, lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék. "

Nem okos dolog túlságosan szeretni valakit. Kamasz lányokkal elég gyakran előfordul.

Kaland az élet. Vagy talán hosszabb-rövidebb túlélőtúra eleve vesztes figurákkal.

- Félek - mondta a fiú.
- Ez csak azt bizonyítja, hogy szereted az életet.
 Vannak olyan pillanatok, amikor természetes, hogy félünk.

Folyton csókolózunk, mert egy csók annyi, de annyi mindent kifejez. Lehet valami újnak a kezdete, vagy jelentheti, hogy ez az az ember, akit szeretek. Lehet romantikus, és néha megéri várni rá.

Ilyen az élet! (...) Nem hagyja magát szépen elrendezni, ahogy szeretnénk. Nem hagyja, hogy megússzuk az érzelmeket, hogy csak az ész, az értelem szabályai szerint éljünk! Hiába mondanánk: "Ennyit akarok érezni, többet nem!"

"Három nehéz dolog van a világon: Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon. . .Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen. . . És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el."

"Üzenem Cupidónak, hogy a nyilait eltörtem és most megyek eliszom a szívecskés maci és a bonbon árát! Aztán majd csak rám talál valaki a bárpultnál a pelusos ürge nélkül is!"

"Szóval csak azt akarom mondani,hogy még ha soha többé nem is beszélünk egymással ebben az életben különleges vagy számomra és változást hoztál az életembe.Felnézek rád, tisztellek és igazán értékellek.”

"1 univerzum, 9 bolygó, 204 ország, 809 sziget, 7 tenger, több mint 6 milliárd ember....és én mégis veled találkoztam."

"Mielőtt meghalok tuti szívok egy kis zöldet behunyom a szememet és elhagyom a földet."

"Nem minden csaj kurva, erre rájöhetnél már,
Csak jó nő nem áll veled szóba, ugye milyen kár?!
Na, hagyj már most békén, hisztizz kicsit másnak,
Jobban irritál a hangod, mint egy ovis kislánynak."

"Hagyd a nyálas zenét, nem kell a kamu cucc,
Ha „jobb” csajt látsz nálam, máris utána futsz.
Lassan szerelmet vallasz egy facebook-os fotónak,
És teszed a jó fiút sok műmellű lotyónak.
Hát hajrá! Akkor bazd őket sorjában,
...Nem így ismertelek, de tévedtem korábban."

"Nem vagyok rád dühös türelmes vagyok,de nincs bennünk semmi közös."

"Nem csak a cigi, fű, heroin, koko, LSD lehet drog, hanem a szerelem is.....Egyszer megszereted az érzést mi benned van, mikor el kéne felejteni nem tudod, mert túlságosan szereted és a hiányába halsz bele."♥

Műemberek gyülekezete a világ,

Rohannék ki mind egy ostoba szamár,

De visszatart egy személy ki igazi

S nevetek vele a műarcú valakin

egyszerűen megrémít téged az, hogy valaki talán veled szeretne lenni, mert akkor nem tudnál elbújni a könyveid vagy a hited mögé..! nem is, tudod mi rémít meg valójában?! az, hogy titkon te is velem akarsz lenni!

nem fájt, vagyis nem éreztem. olyan volt mintha beadtak volna egy csomó érzéstelenítőt. de úgy látszik, hogy ma elmúlt a hatása. már megint sajog. hogy kell lecsillapítani..?! már minden létező dolgot kipróbáltam, de egyik sem használt. még mindig ugyanott tartok, még mindig szánalmasnak érzem magam. nem múlik. már csak egyetlen dolog maradt. várom, hogy megszűnjön, és addig keresek magamnak egy hiteles álarcot, ami mögé elbújhatok ameddig csak lehet..!

undorító, amit teszel..!

alaposan elferdült már az értékítélet. hiába nézed, mégis tévesen ítéled meg, hogy mi a jó, mi a rossz, mi szép vagy csúnya. vagy csak direkt torzítasz a hazugságok mögé bújva? de durva! te még magadat is becsapod, mert megszoktad, hogy a boldogságot csomagolva kapod..!

egy jó barát meghagyja neked a titkaidat. a legjobb barátaid pedig segítenek megtartani azokat.

amit titkol az ember, arról nem beszél. de más dolgokról talán többet is mond a kelleténél.

a legrosszabb érzés nem a magány. hanem az, akit a világon a legjobban szeretsz megfeledkezik rólad.!

olykor csak a kedves hangja a fontos. csak meséljen, meséljen, meséljen, csak hallhasd a hangját. mert számodra az ő hangja a legcsodálatosabb hangszer, és ha beszél, az minden dallam közül a legszebb. mert megnyugtat. hallgatod, hallgatod, és teljesen elvarázsol. és ezt a hangot nem csak a füleddel hallod, hanem a szíveddel is.

mostanság nemigazán találom a helyemet a világban. már késő,mikor rájövök hibáztam. olykor nem kell más néha nem kell száz ígéret. csak egyetlen csók, egy kósza ölelés mi megéget. néha nem kell fül, mi hallja ahogy ordítasz, néha nem hiányzik más csak egy kéz melyet megszoríthatsz..!

ha csak egyszer tiszta szívedből mondod: 'szeretlek', ez többet ér, mintha százszor elismétled: 'örökké hű leszek hozzád'. ebben az egy szóban, ebben az érzésben minden hűség benne van. ez az érzés kényszerít hűségre. örök hűségre..!

ha eláruljuk, mi tesz bennünket boldoggá, a legmélyebb titkunkat adjuk ki... tudom.

vannak ezek - a pillanatok, amiket az emlékezet - később óhatatlanul
kirostál, - mikor áll az ember mondjuk a pirosnál - egy kocsival, tehát ezen
belül - még pontosabban ül, - egész pontosan az anyósülésen - ül ez az ember,
és nem - a volánnál, ami eleve rossz már, - és a fejében mindenféle gondolat
motoszkál, - hogy például mi volna, ha az idő megnyílna néha résnyire, - és
ezen a résen ilyenkor más pillanatokba lehetne nézni be, - ahogy fényképeket
szoktunk nézegetni, csak - itt az ember azt mondaná: nicsak! - ekképpen -
kiáltana föl az ember, hogy nicsak, hát ki ez a lány ezen a képen? - vajon nem
ismerem még, vagy (istenem!) - lehet, hogy ismerem? - csak ennyire másféle
frizurát - hordott itt három évvel ezután? - szóval ugyanolyan könnyen, -
ahogy az ember előrelapoz egy könyvben, - hogy megtudja, húsz oldallal
később mi lesz a gikszer - ipszilonnal vagy iksszel, - úgy csapnánk föl a jövő
fényképalbumát, - és az ember olyasmit látna néha, amivel nem is kalkulált.

 

Azt mondják, bármi az igazság, mindenki azt látja, amit akar. Egyesek talán lépnek egyet hátra, és rájönnek, hogy végig ugyanazt a képet nézték. Egyesek meglátják, ahogy a hazugságaik megfojtják őket. Egyesek pedig meglátják, ami végig ott volt. És vannak, akik olyan messzire szaladnak, amennyire csak tudnak, hogy ne kelljen szembenézniük önmagukkal. 

-Hogy mondjam meg neki hogy még szeretem? Írjam ki egy táblára?

-Nem, harcolj érte!

 

Döntsd el, hogy mi a fontosabb: a büszkeséged és semmit nem kapni, vagy kockáztatni és talán mindent megnyerni. 

'nem leszek a játékod,hogy amikor játszani akarsz előveszel 5 percre,megunsz,majd a fiók mélyébe dobsz..'

A hibákat is lehet szeretni? Azokat leginkább...

..utálom ezt az érzést.. mikor még a legjobb barátomat sem tudom megvigasztalni.. mert szomorú, hogy nincs mellette az, akit a világon legjobban szeret..

Soha nem vezettem naplót, mert félek visszaolvasni…

Egyszer volt, hol nem volt ...kezdődhetne így a mesém, de nem mese, ez a valóság. S hiába élek a "való világba" szívem mindig Tündér országba repít, hol valóra válnak álmaim. Tisztába vagyok azzal h szinte mindig álmodozom, elképzelek egy szebb világot, egy régi álmot.

"Előre elképzeltem, hogy fogok a nyakába ugrani, és tudtam, hogy abban a

pillanatban amikor meglátom mennyire boldog leszek.'

Mondd, miért van, hogy a boldogtalanság maradandóbb élmény, mint a boldogság?

 

'a szakadék szélén állok mert csak árnyéka vagyok önmagamnak..'

Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket.

Mi fáj jobban? Arra gondolni hogy utálnod kellene őt, vagy az hogy tudod, hogy ez nincs így?

Azt mondtam magamnak,hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tetetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban

a szíved néha-néha hangosabban dobban,

hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és

ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.

Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás

s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

 

A jó barát lelkem fele.

 

 

Piszok egy helyzet volt. Feltártam az érzéseimet, és nem vettem észre, hogy teljesen magamra maradtam velük

 

A stílus annyi,mint tudni,hogy kivagy,hogy mitakarsz mondani,és fütyülni minden másra!

 

A szerelmet csak egy hajszál választja el a gyűlölettől. A szerelem felszabadítja a lelket, de néha egyúttal meg is fojtja. Én egy kötélen próbáltam egyensúlyozni a kettő között, nagyjából egy elefánt kecsességével. A fejem a gyűlölet felé húzott, a szívem a szerelem felé. Ingatag út volt, és néha el is estem. Olykor elég sokáig tartott, mire újra fel tudtam állni, de soha nem túl sokáig.

 

Felkelsz, rohansz, lefekszel. Égeted életed gyertyáját. De vajon van értelme? Ad-e fényt, vagy csak pusztul, fogy? Nem lehet mindig így élni: csak menni, menni, semmivel nem törődni, semmire nem gondolni, elnyomni az érzést, a hiány érzését. Nem, nem lehet így leélni egy életet. Vagy csak lelkileg megnyomorodva. De az nem élet. Az csak lét.

 

Egy férfi, ha udvarol egy valakinek, tud szívélyes, gáláns lenni, el tudja halmozni apró figyelmességekkel, és általában elbűvölően tud viselkedni. De ha igazán szerelmes, akkor csak bárgyú birkaszemmel tudja nézni.

 

Azt mondják, bármi az igazság, mindenki azt látja, amit akar. Egyesek talán lépnek egyet hátra, és rájönnek, hogy végig ugyanazt a képet nézték. Egyesek meglátják, ahogy a hazugságaik megfojtják őket. Egyesek pedig meglátják, ami végig ott volt. És vannak, akik olyan messzire szaladnak, amennyire csak tudnak, hogy ne kelljen szembenézniük önmagukkal. 

 

Döntsd el, hogy mi a fontosabb: a büszkeséged és semmit nem kapni, vagy kockáztatni és talán mindent megnyerni. 

Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.

Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.

Az emberi szív... csak meghatározott mennyiségű kétségbeesés befogadására alkalmas. A szivacs is, ha egyszer teleszívta magát, egyetlen csepp vízzel sem fogad be többet, akárha egész tenger zúdul is végig fölötte.

Egy mosoly mindent képes megváltoztatni. Egy egész életet. Sőt, kettőt. Két emberét. Azokét, akik egymásra mosolyognak.

Ilyen az élet! (...) Nem hagyja magát szépen elrendezni, ahogy szeretnénk. Nem hagyja, hogy megússzuk az érzelmeket, hogy csak az ész, az értelem szabályai szerint éljünk! Hiába mondanánk: "Ennyit akarok érezni, többet nem!"