'én is ember vagyok,haver, van szívem,csak az élet megtanított arra,hogy takard el, ne mutasd,mit érzel, ne lássák,ha vérzel, néha a színpad mögött parázok,hogy jó legyen a show, és imádkozom,hogy ne ez legyen az utolsó alkalom, ha kell,a barátokért a fél karom, de a családomért az életemet odaadom'

'szeretem... a nézését, ahogy megpuszil és átölel. Ha csak egy ártatlan puszi vagy ölelés, de akkor is szeretem... Ha ő nem szeret, én akkor is..'

˝ Melletted valaki másnak érzem magam. valaki olyannak, aki jobban hasonlít rám. ˝

'Vérzik a szívem és ez a fájdalom nem akar elmúlni..'

'Látod, nem bírtuk tovább, pedig úgy vigyáztam rád..'

'Tényleg ennyit ért az egész? tényleg vége lett? tényleg nem érinthetem többé két kezed..'

Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.

Holnaptól nem érdekel, hol jársz és kivel,
Hogy ki az újabb áldozat, ki téged elvisel.
Holnap már nem érdekel, miért voltál ilyen.
Ne magyarázz! A lényeg az, hogy nem kellesz nekem.

Nézd azt a lányt úgy táncol mintha a világon semmi gondja nem lenne,új cipő,új ruha,fény,s ragyogás,minden éjjel más sráccal táncol,s minden éjjel más sráccal smárol,olyan mintha csak játszana velük,de ha közelebb mész hozzá,akkor te is láthatod a szemében,ami alkoholtól csillog,hogy ez csak mámor és keserűség,ez a lány csak egyet kért : hogy szeressék...

"Megijeszt a tudat, hogy az a fiú -aki, esküszöm, különleges volt!- pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi."

"Azt nem tudom, hogy miért, de szeretlek.
Azokon a csöpögős beceneveken akarlak hívni,
amelyeket akkor használ valaki, amikor szerelmes, és nem érdekel,
hogy mennyire hülyén hangzik."

"Soha nem voltál őszinte, hogy nézel könnyedén így az emberek szemébe? Mondd, mit látsz a tükörbe?"

"Szökünk a sötétség elől, falakon átrohanunk, ezek mi vagyunk, a szabadság vándorai."

"Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj. Hagyni kell, hadd vigye a szél. Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más, mielőtt megjegyezhetnéd."

Megint azt érzem...újból összedőlt bennem minden...könnyeim párnámat áztatták...
de nem múlt el semmi...reggel felébredtem, könnyeim már arcomra száradtak,
de az érzés még mindig bennem tombol...nem tudok felejteni...hiányzik...
de az álarcot fel kell vennem...majd később foglalkozok ezzel...
de addig élnem kell...legalább is úgy tennem...

Én tudom, hogy haragszol és tudom, hogy hibáztam,Pedig esküszöm vigyáztam, és most annyira hiányzol!

"Kell nekem egy üveg, kell néhány tabletta, kell egy barát, egy váll, amin sírhatok, egy barát akire számíthatok, mikor véget ér az élet."

Tudod, ha az egyik szemed a múlton, a másik meg a jövőn van, előbb utóbb bandzsa leszel.

Köszönöm,
hogy okot adtál arra, hogy felfedezzem a szerelem igazi jelentését. Sosem
gondoltam volna, hogy egyszer ez az érzés uralja majd az életem. Annyira
örülök, hogy beléptél az életembe. Sosem voltam még boldogabb. Örökre te leszel az édesem. Szeretlek.

Néha jó lenne egyedül lenni és csak elgondolkodni dolgokról, sírni míg csak jólesik, és addig ugrálni míg el nem fáradunk, majd mikor már túl vagy ezeken, ismét magad köré kívánod az Életet.

A szíved az enyémmel nem kompatibilis, és agyhullámaidnak nincs antennája bennem...

A piramisok romba dőlnek és
kiszáradnak a tengerek. A legszebb rózsák is
elhullnak és meghalnak az emberek . Egy van ami nem dől romba ami nem hal meg sosem...
Örökké lángol a szívemben a Halhatatlan szerelem..

Nézz rám, aztán nézz magadra, és most mondd meg édes, ki a féltékeny kire?

A barátok sosem kétszínűek. Mert aki kétszínű az már rég nem barát.

Néha nagyon nyomasztó az élet. Szorít, mint egy satu. Olyan érzés,
mint amikor beleszeretsz valakibe, de az nem viszonozza. Mint amikor a
legjobb haverod vagy barátod magadra hagy. Mint amikor meghúzol egy
ravaszt, vagy felgyújtasz valamit, és nem tudod visszacsinálni. (...) A
sportban így hangzik a szabály: pörgesd fel magad! Az életben pedig:
állj ellen a nyomásnak, menj tovább!

*-*

'..Egyszerűen nem tudtam ellenállni.
látni akartam. mindegy hogy kivel,
mindegy hogy hogy..de látni akartam.
Tudom hogy utána sokkal jobban fáj, de muszáj volt.
Ez olyan, mintha tudnám hogy mérgezett kútból innék..

de mégis nagyokat kortyolok belőle..'

Volt valami varázslatos benne, félig kislány, félig nő volt, a pajkos tündérből szirénné vált, majd vissza, játszott az emberi érzelmek minden skáláján, néha csupán arcmimikáját és hihetetlenül szép, zöld szemét hívta segítségül.

" Kicsit romantikus vagyok , mert szeretek álmodozni . Kicsit őrült , mert valóra is váltom őket
Szerelmes , mert nagyon tudok szeretni . Kicsit szomorú , mert csalódtam is már és kicsit erős , mert talpra tudok állni . "

Elmehetsz tündérországba a szőke herceget megkeresni,de nem biztos hogy boldoggá is fog tenni.

'Lehet hogy évekig torkomon akadt a 'szerelem' szó... de most már büszkén vállalom: mindig is bolondultam érted..'

'..Sokan ugy tartják ha az ember idősebb lessz, azzal egyidejűleg érzéketlen is. Egyesek valóban azok lesznek, ám mások csak megtanulták azt a bizonyos ' viharban táncolást..'

'Rég nem volt partnerem, lépést senki nem tud tartani velem.Aztán
egyszer csak itt állsz előttem, pedig nem is vagy az én esetem.Mégis
csak egy dolog jár fejemben, hogy Te leszel a végzetem. Mert van benned
valami, ami rendkívüli,Magához láncolni így engem nem tud senki. Én nem
éreztem még, hogy a világ milyen szép.Ha melletted ébredek, semmitől
nem félek,Semmi mást nem kérek, csak azt, hogy te érts meg. Én nem
éreztem még, hogy ennyire szeretnék. Bújj hozzám, ne menj el, ne tűnj
el, ne hagyj el, Mert nekem éreznem, éreznem, éreznem kell...'

"Tudatomnál voltam, éreztem a veszteség fájdalmát, amely a mellkasomból sugárzott
szét, és pusztító hullámokat küldött a végtagjaimba és a fejembe - de
el tudtam viselni. Túléltem. Nem mintha a fájdalom gyöngült volna az
idők folyamán, hanem mintha én erősödtem volna hozzá, hogy el tudjam
viselni..."

Átölelte derekamat, fulladás-szorosan összesimultunk. Lábujjhegyre álltam. Lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. Lehunytam a szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. Sosem lenne merszem megfogalmazni (mert úgysem tudnám), mit éreztem, amikor megcsókolt, előbb tapogatón, majd önfeledten. Meglehet, felemelt; a lábam nem érte a földet.

'Sose beszélj másnak a problémáidról .. az emberek 20%-át nem érdekli,a másik 80% pedig, örül, hogy szenvedsz.'

'..Mert elég egy aprócska repedés a szíven és képes minden szeretet elpárologni azon az egy, ártatlan kis repedésen...'

szeretlek !

Ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az a valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk.

*.Örök.*

'..Ceruzával rajzolt fantomkép esküszöm, pont mint én..'

Legszívesebben kikaparnám a szemedet,de tudod megérdemled hogy mindennap a tükörbe keljen nézned...

"Hihetetlen félelemmel jár úgy szeretni valakit, hogy már nem a tied.Félsz, hogy talál valakit, aki szebb.. aki jobb mint te. Félsz hogy az a csöpp esély is eltűnik a sötétségben, ami még van.."

Vannak érzéseim. Neked is? akkor miért nem használod ?

*Puska a kézben töltény benne ha még egy lépést teszel esküszöm vége...*

"Csukd be a szád, nyisd ki a füled, és hallgasd, mit súg a szíved."

A mosoly rajtad még pont olyan,mint rég,csak már nem az enyém. Miért kellett másképpen?Miért van,hogy mást érzek mint Te?Nekem egész másról szól. Az utunk eltűnt rég,az összes emlék szép.-miénk. Még mindig kívánlak,csak tudd én itt várlak örökre: hisz minden Rólad szól.

"Igen. Bevallom.Sokszor, amikor a tükör előtt állok, odaképzellek téged is.
Milyen szép pár!-mondanák a többiek.De én tudom az igazat.Tudom, hogy sosem lessz már a régi.
Nem miattam, nem miattunk, csakis miattad.
És azt hiszem ez mind együttvéve nem fáj annyira, mint a tény, hogy rólad mindez lepereg....."

’..mert tudod
énnekem te vagy az extasym..’ /panczy/

’beállok tőled, tuti mint egy szipus..’
/panczy/

’álmodj rólam,
ahogy én is rólad..’ /hiperkarma/

’a szeretlek
szót addig suttogom a füledbe, amíg egy mosolyt nem csalok a szádra, és utána
szétcsókollak te drága..’ /miszterek/

’a mosolyod
számomra mindennél többet ér..’ /addamz/

’gondoltam
hátha ez csak egy csúnya nátha, de nem javul, bennem a szerelem a vírus, az vág
övön alul..’ /tirpunk/

"Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?.. Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?"

"Ugye bánod már, hogy ezt tetted vele? Ugye bánod hogy meggyötörtél, hogy úgy kezeltél mint egy kis szőke libát, akit elvakít a rózsaszín felhő?

’ha nem is
együtt mindig, de mi mindig ugyanarról gondoltuk ugyanazt, s már el is hittük
volna, hogy a másik se menne, ha az egyik kikapcsolna..’ /30y /

’csak ölelj át, és úgy marad varázslatos a világ.. amíg imádsz, amíg imádlak..’ /fluorid/