Megint azt érzem...újból összedőlt bennem minden...könnyeim párnámat áztatták...
de nem múlt el semmi...reggel felébredtem, könnyeim már arcomra száradtak,
de az érzés még mindig bennem tombol...nem tudok felejteni...hiányzik...
de az álarcot fel kell vennem...majd később foglalkozok ezzel...
de addig élnem kell...legalább is úgy tennem...