'Minden szava sebzett egyet a szívemen a sebek egymás mellé kúsztak és egy lyukat alkottak.' /Domján Gábor/

Ha mindenbe csak bele törődünk akkor csak elfogadjuk a sorsunkat és nem alakítjuk ! /Domján Gábor/

Sajnos soha senkit nem gyűlölünk annyira, mint azt, akit valaha szerettünk.

Mindenki elrejti, hogy ki is valójában. Legalábbis néha. Néha úgy elrejtőzöl, hogy valakinek emlékeztetni kell, hogy valahol mélyen, még ott vagy... és van, amikor teljesen el akarod felejteni, ki is vagy.

Az igaz szerelem talán megér néhány hasra esést és horzsolást.

Ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod,
néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok.
Ha lesz egy szív majd, mely érted dobban,
Kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban. 

Rádöbbentem, hogy milyen kegyetlen voltam veled... bocsáss meg, mert megfeledkeztem arról, hogy milyen nehéz időket éltél át eddig. Elfeledkeztem arról, milyen gondoskodó vagy és mennyi szeretetet rejt a szíved. Azt kívánom, bár visszavonhatnám a szavakat, amikkel megbántottalak.

Az egyetlen kifejezés, amely a "nem szeretlek"-nél fájóbb lehet, a "nem bízom benned". Az elsőnek valaki máshoz van köze. A szív döntéseit nem lehet megkérdőjelezni. A másodiknak viszont kizárólag te vagy az oka.

Egy fotó megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos dolog megtörtént. A kép torzíthat; mégis mindig megmarad a föltevés, hogy létezik vagy létezett valami olyasmi, ami a képen látható.

Mert minden ember annyit ér, amekkora hiányt hagy maga után.

Aztán jöttél (...) te. Te nem olyannak láttál. Azelőtt még soha senki nem éreztette velem azt, hogy elég vagyok. Te vagy az első, és most már én is elhiszem.

A világ tele van olyan dolgokkal, amelyeket nem érthetünk, nem tudhatunk. Ezért nem szabad soha azt mondani valakiről, hogy ez ilyen vagy olyan ember, mert ezt és ezt csinálta. Nem, ezt nem szabad mondani soha. Mert nem lehet tudni, mi mozgatja az embereket. Mi az, ami ide vagy amoda löki... Valami történik, és az egész elfordul erre vagy arra. Az ember sohasem tudhatja, mert amit az ember lát, az semmi. A nagy dolgok úgy történnek, hogy nem láthatja senki más, csak akinek szól.

Az az igazi barát, akire mindig számíthatsz, aki minden különösebb ok és cél nélkül is melletted van. A barátok felvidítanak, ha rossz a kedvünk, velünk nevetnek, ha vidámak vagyunk, de a legfontosabb, hogy akkor is mellettünk állnak, ha igazából semmire sincs szükségünk.

Téged gyűlöllek leginkább, mivelhogy vonzol, de nem vagy elég erős, hogy egészen magadhoz ragadj.

Szeress belém, és viselj el. Vagy hagyj el. De ne változtass meg. Fogadj el ! 

Ami azt illeti, időnként vidámnak, jókedvűnek látszom, sőt még viszonylag értelmes beszédre is képes vagyok mások előtt, úgy tűnik, mintha isten tudja, milyen jól érezném magam a bőrömben. Ám a lelkem folytatja halotti álmát, és a szívem ezer sebből vérzik.

Ha benne vagy valamiben, abba add bele a szíved... különben mi értelme?

Időnként a szívednek kell vezetnie, még akkor is, ha oda visz, ahová nem lenne szabad.

Még nem szerettem senkit úgy, mint téged. Ezt nem kell kiérdemelni. Csak viszonozni.

'Kihűlt elmében didereg az emlék mit szívesen a jelen mezébe öltöztetnék ..'

millió kérdés válaszra vár, amit még nem értek..

Nem lehet sokáig haragudni arra, aki megnevettet..'

'azt mondta neki még nem volt úgy mint velem, hogy nemcsak szex , hanem hogy é-é-érzelem.'

az én szívem szebbik oldalán, nem járt idén még a napsugár

a testem virul, a lelkem 'kicsit' halott !

'Félreteszem az érzéseimet,és mosolygok fájdalmam minden másodpercében..'

Sajnálattal üzenem a rosszakaróimnak, hogy boldog vagyok.

néha jobb egyedül lenni. ha egyedül vagy, senki sem tud bántani..

Egyik percben azt mondod:Maradj! a másik percben meggondolod magad és csak annyit mondasz:Haladj !

Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem az, amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem amit cselekszel vele. ♥ 

Maradj velem,segíts nekem

Vigyél haza,fogd a kezem Szeress nagyon,fáradt vagyok és nehéz a szívem..Vigasztalj meg,ha nem is hiszed,hogy szebb lesz a holnap,mondd,hogy lehet. Mondd,hogy lehet mindig lehet,ha tudod,hogy nem is hiszek már neked ! 

Vár a tenger a napfény újra hív a nyár, lángol a szívűnk őrült ritmust jár. Kéz a kézben megdobban a szív csak a végtelen nyár ami kalandra hív ! ♪ ☼ ...

'Nincs annál rosszabb, mikor azt érzed, hogy nem voltál elég jó annak, aki neked az egész világot jelentette..'

'‎..tudod ezzel az egésszel megint az a baj, hogy mire te rájössz, hogy volt egy buta kislány, aki bolondult érted, és mindent megtett volna a szerelmedért, addigra késő lesz, mert én már rég elfelejtettelek.'

'Ne mond fölöslegesen azt a szót: Szeretlek. Olyan felelőtlenül használják...pedig terhe van.'

'csábít az emlék, a csókjaid íze, jobb ötletem nincsen, csak lezárni végre..'

'Nem zavarom a boldogságod, nem könyörgök, hogy szeress, lesz még idő mikor büszke szíved magától felkeres..csak akkor már hiába kérsz, kezem más kezében lesz réges-rég..'

'Szerelmet kérni nem lehet,csak ébreszteni,ha pedig ez nem sikerül,semmi értelme könyörögni érte..'

'Az egyetlen ok, amiért az emberek szorosan ragaszkodnak az emlékeikhez, az azért van,mert az emlék az egyetlen dolog, ami nem változik,mikor minden más igen..'

'Nem érdekel, mit gondolsz, most a fájdalom vakít el, mert utálom, ha valaki játszik a szívemmel..'

Van aki a nevét a karjára tetováltatva, aki felvési a suli WC fülkéjének ajtajára, aki azt kiálltja "szeretlek". Én mégis más vagyok. Nem tetováltatok, nem vések és nem szólok, de a te neved mégis ott a szívemben. 

 

" Minden út ebben a városban ugyan olyan. Mindennek megvan a helye,de nekem nincs hol lennem. Egy koromfekete köd, ami kerget az esőben, akárhányszor kilépek az utcára. Furcsa, hogy a vágy milyen bolonddá tudja tenni az embereket, nemde? Hogy megtegyék azt, amihez előtte nem lenne bátorságuk. Olyan gyenge tudtam lenni mikor a közelemben voltál,öntudatlan és buta. Most magammal élek, nem tudok életre kelni sehogy sem, úgy érzem mintha fagyott lennék, egy burokban lélek nélkül és semmi más nincs körülöttem, csak hazugság. "

" Tegnap éjjel az ágyamon ültem, és azon gondolkoztam sírva, vajon hogy lehet az, hogy folyton csak beszélsz és beszélsz, de amikor az érzelmekről lenne szó annyira szótlanná válsz... "

ha felébredek, mindig nejlonzacskó van a szívemen.."

miért kell mindig az, ami éppen nincs? és ha nálad van már, miért nem kincs? 

se a nappal, se az éj, nincs semmilyen szenvedély,

 ami nálad jobban kell, és ez soha nem múlik el ! 

és a fülünkben furcsa dallam, töri a szívet össze halkan.. " ♥

menekülj, csak menekülj.. sokáig úgysem bírod egyedül "

te vagy a teljességben az örök hiányom !

'most csendbe nézlek és csak az fáj, hogy mennyire nem fáj semmi..'

'az idegen mindenhol idegen, bárhová teszem..''

'jobb lett volna nem megtalálni, vagy megtalálni de otthagyni fel se venni..'