Minél fontosabb egy érzelem, annál nehezebb kifejezni.

Bármi lesz is a vég, nem fog elválasztani minket.

A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya azt jelzi, hogy szeretem.

Bárcsak rá Google-zhatnánk arra, hogy néhány ember mit érez irántunk..

A semmibe bámult, és éreztem, ő is ugyanúgy szenved, mint én. Átölelt, és csak ültünk együtt a verandán; mint két elveszett, szerencsétlen ember..

Elengedni valakit, akivel véget ért a szerelem, nem azt jelenti, hogy megszűnik a szeretet. Amíg szereted őt, addig fájni fog a hiánya. Ha pedig úgy váltok el, hogy még szerelemmel szereted, de ő tovább akar menni, akkor engedd el. Menjen a maga útján. És bízz benne, hogy egyszer még visszatalál hozzád.

Eljön az a pillanat, amikor életünk örökre megváltozik. A pillanat, amikor örökre beismerjük gyengeségeinket. A pillanat, amikor elébe állunk a kihívásnak. A pillanat, amikor elfogadunk egy áldozatot vagy elengedünk egy szerettünket. És megesik, hogy a változás épp válasz az imádságainkra.

v

Megtanulja az ember, hogy nem kell ragaszkodni, nem kell kötődni, hogy a megromlott kapcsolatokat ott lehet hagyni, nem kell örökké azokkal lenni, akikkel az ember elkezdte az életét. 

Nem tudjátok bebeszélni magatoknak a szerelmet. Nem kell hozzá több napi gondolkodás. Ha szerelmes vagy, nagyon gyorsan rájössz, és teljesen biztos vagy benne.

Csodálatos érzés, amikor az ember szíve már attól hevesebben kezd verni, hogy a kedvese közelében lehet. Még meg sem érinti, de már elönti a forróság. Egy ember életében ez a legfontosabb dolog, épp ezért úgy vélem, nem szabad elkapkodni. Meg kell győződni arról, hogy valóban igazi az érzés, nem csak afféle fellángolás, vagy testi vonzalom.

Nézem a szökőkút fagyott vizét, és tudom, hogy egyszer majd újra csobogni fog, aztán ismét befagy, és később megint csobog. Így van ez a szívünkkel is: az is az időnek engedelmeskedik, és soha nem áll meg örökre.

Csukott szemmel csak a múltba tekinthetünk.

Olyan volt mintha álmodna.Tudjátok,mikor reggel felkelsz és ott van az álmod a szemed előtt, vissza akarsz menni oda,addig lenni ott még minden jó nem lesz...de ahogy a percek telnek minden álom foszlány oly homályos lesz..órák múlva már nem emlékszel rá és ez lassan felemészt.Ő is így érezte, de neki az élete lett homályos és már nem tudta megkülönböztetni a jót a rossztól.És ez összetörte....

egy lépés majd

kettő. ez éden vagy fertő?

egy kérdés egy válasz.

csak szex kell vagy támasz ? két lépés majd három.

ha fájni kell, fájjon!

‘Nem számít, mennyi ideig próbál jónak maradni valaki, a rosszat nem lehet végleg elnyomni egy lányban’

‎
'az emberek ott keresnek megoldást ahol csak tudnak, és ha már nagyon nem megy nekik ..belemennek bármibe'

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. [...] Ha, teszem azt, délután négykor érkezel, már három órakor elkezdek boldog lenni. Amint halad az idő, egyre boldogabb leszek. Négy órakor már izgulok és nyugtalankodom; felfedezem a boldogság árát! De ha meghatározatlan időben, bármikor jössz, sohasem fogom tudni, melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet...

Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...

*Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.

Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.

Hát igen, szeretlek (...). Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni

Mert csak a gyerekek tudják, hogy mit keresnek. (...) Időt vesztegetnek egy rongybabára, amitől egyszerre nagyon fontos lesz az a rongybaba, és ha elveszik tőlük, sírnak...

Igen - mondtam a kis hercegnek -, akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan.

Soha nem késő megváltoztatni az életünket. Az ember, amíg él, mindig képes a változásra. Nem az a lényeg, hogy több évet adjunk az életünknek, hanem hogy inkább több életet adjunk a hátralévő éveknek.

“Megdöbbentő, hogy milyen sokan átviszik a tegnap terhét a következő napra. Kudarcaikat napról napra magukkal cipelik, és ezzel megfosztják önmagukat az újrakezdés örömétől..

“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót"

“Minden ember legmélyebb érzelmi szükséglete, hogy szeressen és viszontszeressék. Ha érezzük mások szeretetét, képessé válunk a bennünk rejlő lehetőségek kibontakozására, ennek hiányában azonban csupán a túlélésért küzdünk.”

Az ember általában nem szereti azokat az érzéseket, amiket nem tud beazonosítani. Ezzel én is így vagyok..

A kedvetlenség a tudatalattink néma tiltakozása az ellen, ahogyan éppen élünk. Néma háború ez a tudatalattink, az őszinte felünk, és aközött amit a felszínen mutatunk..

“A boldogsághoz két út vezet. Vagy csökkentjük a vágyainkat, vagy növeljük lehetőségeinket. Ha bölcs vagy, mindkettőt megteszed.”

‎"Ha mindig azt teszed, amit mindig is tettél, akkor mindig azt kapod, amit mindig is kaptál. Ha az, amit teszel, nem működik, tégy valami mást!"

Nem keresünk. Elfogadunk. És akkor az élet sokkal intenzívebb és ragyogóbb lesz, mert megértjük, hogy minden lépésünk, az élet minden pillanatában, nagyobb jelentőségű, mint mi magunk.

Az idő nem magnószalag, amit oda-vissza lehet tekerni. (...) Az idő itt van. Használd ki.

Még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az "Igazi" nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne "igazi". De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált

"Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. 

Nem tudod mit veszel ki belőle."

Igaz, hogy egy családban a férj a fej, de a feleség a nyak. Arra forgathatja a fejet, amerre csak akarja.

Az élet álmok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül, a lehetetlen álmokkal teli élet viszont olyan, mint a művirágokkal teli kert..

A vidámságom csupán álca. A mosolyomat az arcizmaimnak köszönhetem, de maga is tudja, hogy legbelül sírok.

Szerettelek, szeretlek, csak szavak szavak hátán,

másnak trófea vagy, megszerezhetetlen bálvány,

másnak cél vagy, csak egy feladat, csak egy próba,

másnak teszt vagy, csak egy szótag vagy a sorba.

Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,

Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,

Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,

Nekem Te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani,

Te vagy minden órám, Te vagy minden másodpercem,

Te vagy a lelkem, Te vagy az egyetlen szerelmem,

Te vagy a napom, a hetem, az évem, Te vagy a szerencsecsillagom,

Te vagy a hangulatom, Te vagy a könnycsepp az arcomon...

Olyan világban élünk, ahol a divat lett az úr,

Ahol a sok tini fiatal a szer után nyúl.

Füstölnek meg szívnak a discoba a wc-be,

Anyunak meg azt mondják: otthon vagyok éjfélre.

Nem tudom, hogy miért jó, hogy miért kell ezt csinálni,

Ez a trendi mostanság, hogy ki mennyit tud piálni..

‎"A becsület lassan, csak egy bejegyzés a szótárból

Hogy lett ennyi ribanc istenem egyetlen bordából"

Minél többet adsz, annál többet várnak tőled..

Sokkal férfiasabb lenne, ha a férfiak képesek lennének felvállalni gyenge pillanataikat, mint az hogy kézzel-lábbal bizonygatják a nyilvánvalóan lehetetlent: hogy nincsenek gyengeségeik.

Azért utálsz most, mert nem tudtál szeretni ?

Az emberek már csak ilyenek. Úgy tesznek, mintha szeretnének. Úgy tesznek, mintha minden örökre szólna. Aztán egy nap fogják a cókmókjukat, és elköltöznek, és viszik magukkal a szeretetüket is, minket meg otthagynak magunkra. Otthagynak tépelődni, hogy mit is rontottunk el.

A legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem az, hogy megengedtem neked, hogy az életem része legyél, pedig egy kicsit sem érdemelted meg.

Bárcsak tudnám azt adni, amit én kapok..

Aki szeret, annak bármilyen nagy távolság sem elég nagy ahhoz, hogy megölje az érzéseit, de aki nem szívéből szeret, annak elég csak egy kicsi is, és rögtön elbizonytalanodik...

Mélyponton lenni jó dolog, mert onnan csak fölfelé visz az út.