Talán én is eltűnök hirtelen,
mint zörgő falombok árnya reggel
mikor a hajnal meg-megmosakszik,
hogy lemossa álmait a gyepben.
Talán én is eltűnök hirtelen,
mint eszméletét vesztő férfi, ki
álmait tovább már nem álmodja,
s csak elterül az omló szirteken.
Talán én is eltűnök hirtelen,
visszafekszem földanyám ölébe,
de reményem itt hagyom, nem viszem
egy csepp könny se lesz sírom gödrében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése