'..Ha becsukom a szemem minden apró gondolatból, a Te arcod bukkan elő, ha álmodom, mellettem vagy és szeretsz, de ha fel ébredek az álomnak hirtelen vége és nem vagy velem, nem vigyázol már rám. De akkor mér kell minden este a képedbe akadnom?! Ki ráz a hideg attól hogy mással vagy más csókolja már az ajkad, és ez a gondolat egyszerűen a halálba kerget nem tudok másra gondolni csak azokra a nyári estékre amikor először közeledtél hozzám, úgy igazából, Soha nem felejtelek el mert a képed még mindig az ágyam mellet hever.' [saját.]