Írunk és csak írunk.

Ha nem tudjuk elolvasni

Sírunk.

Dobálózunk a szavakkal,

Mint a világ a sorsunkkal.

Ha hibázunk mit számít?

Majd kitörli a radír.

Az élet miért ír?

S az idő miért nem radír?

A fájó szó

Nem mulandó.

Nyomot hagy a szívben,

Ott marad a lelkünkben.

De hova tűnnek a szavak?

Elhomályosul a lap,

A semmibe vész a szó,

S ez elgondolkodtató.

Majd ismét tollat ragadok

S felélednek azok.

Ha letörölnek a világról

Lesz olyan, aki visszarajzol?