
049 A szív egy nyomdahibás naptár, ezt mondta.
2010. május 31., hétfő
fájdalom.

Az apám sokszor figyelmeztetett, ne vacakoljak álnevekkel, ne nevezzem ÉLET-nek azt, ami valójában FÁJDALOM.
Nem hazudtam neki soha, de ez most kinek hisz ?!
'Elszáradsz úgyis bármilyen parfüm öntözhet,
Ha nincs benned szeretet...'
'Ha nem értesz az élethez, maradjá' csendben,
A pohárban te vagy az utolsó csepp bent...'
Báros a hangulatom, bár már nálam ez nem fless.
'Szomorkás a hangulatom, másabb, mint a többi,
Mindentől el vették kedvem, imádok már köpni.'
'Én egy bandavezér vagyok te meg egy átlagos köcsög..'
'Belepjük a nőket, mint a Spanyolok a Majákat,
Megisszuk az italod, megesszük a kajádat,
Nem írok gagyit csak faszákat,
Beoltom a keményet, beoltom a lazákat...'
2010. május 30., vasárnap
egy fiú kell, ki egy kicsit szexi, s ha nemet mondok újrakezdi'
'Mondd újra hogy nem szeretsz,miközben a farmerom gombolod!!'
'Olyan mocskos a szád és a testemre tapad Száguldasz velem és tépem a hajad...'
'Kemény idők voltak és kemény idők lesznek, az indulatok megformálnak, állattá tesznek.'
~most csak verjen a szív, és fojtson a láz, és ne érdekeljen, ki mit magyaráz..
'Mondd újra hogy nem szeretsz,miközben a farmerom gombolod!!'
'Olyan mocskos a szád és a testemre tapad Száguldasz velem és tépem a hajad...'
'Kemény idők voltak és kemény idők lesznek, az indulatok megformálnak, állattá tesznek.'
~most csak verjen a szív, és fojtson a láz, és ne érdekeljen, ki mit magyaráz..
2010. május 29., szombat

Mikor beleszeretsz nem gondolsz arra, hogy csalódást okozhat. Akkor csak Rá tudsz gondolni, nem érdekel a matek példa, a fizikai kísérlet. Ilyenkor az irodalom órai szerelmes versek a szépek. Azt hiszed, hogy a Ti szerelmetekről írták. Pedig nem. A költő élte át és nem ugyanaz a sorsotok. Vannak hasonlóságok, de minden szerelem más. [ ... ] Aztán a boldogságnak kezd vége lenni. A vers sem olyan, mint régen. Semmi nem olyan, mint régen. Egyszer csak egyedül maradsz és sírsz.
huszonegy.*
" felnőttünk egy perc alatt "
" semmit ne szólj, ha jön néhány könnycsepp. Hamar elmúlik. Nincs semmi baj "
" engem ki szeret majd így? "
" engedd, hogy csendben álmodjam végig, ami nincsen, de álmodható "
" amint megérintenéd, az élet visszatér "
" csak úgy feladható, ha a lényeg múlik el "
" a félénk kislány, kit úgy vonzott az út "
" kéne változnunk vagy jobbat álmodnunk "
" már késő kérdezned, hogy miért nem érezted… "
" ideje lépni, ha más néz rád a tükörből "
" néha kell, hogy többet láss az álmodból " *.*
" utam átvisz gyermekszívemen "
" a régen eltűnt érzést keresem "
" minden vágy és minden érzés számít, nem kell félned "
" ölelj át,így végre érezhetnénk egy kis megnyugvást "
" nem kell más, csak egy cseppnyi boldogság "
" mintha az álom folytatódna "
" ha mennék, odakinn könnyebb volna, de félek, idebenn volna túl nehéz "
" egyszerűbb lesz, mégsem jó.. "
" akarom,hogy érezd,amit érzek "
" hogy hozzám bújva álmodhoz elérj "
" semmit ne szólj, ha jön néhány könnycsepp. Hamar elmúlik. Nincs semmi baj "
" engem ki szeret majd így? "
" engedd, hogy csendben álmodjam végig, ami nincsen, de álmodható "
" amint megérintenéd, az élet visszatér "
" csak úgy feladható, ha a lényeg múlik el "
" a félénk kislány, kit úgy vonzott az út "
" kéne változnunk vagy jobbat álmodnunk "
" már késő kérdezned, hogy miért nem érezted… "
" ideje lépni, ha más néz rád a tükörből "
" néha kell, hogy többet láss az álmodból " *.*
" utam átvisz gyermekszívemen "
" a régen eltűnt érzést keresem "
" minden vágy és minden érzés számít, nem kell félned "
" ölelj át,így végre érezhetnénk egy kis megnyugvást "
" nem kell más, csak egy cseppnyi boldogság "
" mintha az álom folytatódna "
" ha mennék, odakinn könnyebb volna, de félek, idebenn volna túl nehéz "
" egyszerűbb lesz, mégsem jó.. "
" akarom,hogy érezd,amit érzek "
" hogy hozzám bújva álmodhoz elérj "
2010. május 27., csütörtök
mint egy mese.
'Mint egy mese.olyan szép volt.
élt egy fiú és egy lány.
nem ismerték még egymást.
jártak külön utakon.
éjben.csendes hajnalokon.
aztán egy nyári délután.
a fiú meglátta a lányt.
te voltál az és én voltam.
h mi lesz.nem gondoltam.
te voltál az és én voltam.
h velem maradj.csak azt akartam.
nyárból ősz lett és jött a tél.
minden gyorsan véget ért.
újra külön utakon.é
ékben.csendes hajnalokon.
álom volt ez a történet.
velünk ilyen nem történhet.
mert a fiú azt a lányt.
még most is szereti talán.'
élt egy fiú és egy lány.
nem ismerték még egymást.
jártak külön utakon.
éjben.csendes hajnalokon.
aztán egy nyári délután.
a fiú meglátta a lányt.
te voltál az és én voltam.
h mi lesz.nem gondoltam.
te voltál az és én voltam.
h velem maradj.csak azt akartam.
nyárból ősz lett és jött a tél.
minden gyorsan véget ért.
újra külön utakon.é
ékben.csendes hajnalokon.
álom volt ez a történet.
velünk ilyen nem történhet.
mert a fiú azt a lányt.
még most is szereti talán.'
álmok.

'Láttad a képeket rólam és az álmaimról?
amiken a kétes mámorok vízéből ugrok
a veszett boldogság villany lankaútján.
láttam és felém folyt szikrázó könnyed
a vakuk fényében izzó félholt testedről
kár volt minden rúzs kiszínezett szádon
és a kelő nap, búcsú, mámorcsókjaiban.
szemeidben hideg fájdalom s integetsz.
láttam szemedből könny hogyan ömöl
mégis mily gyönyörű vagy ha szeretsz
s szeretlek nekem ég s minden gyönyör.'
amiken a kétes mámorok vízéből ugrok
a veszett boldogság villany lankaútján.
láttam és felém folyt szikrázó könnyed
a vakuk fényében izzó félholt testedről
kár volt minden rúzs kiszínezett szádon
és a kelő nap, búcsú, mámorcsókjaiban.
szemeidben hideg fájdalom s integetsz.
láttam szemedből könny hogyan ömöl
mégis mily gyönyörű vagy ha szeretsz
s szeretlek nekem ég s minden gyönyör.'
^-^
Annyi mindent elmesélnék,hogy ha újra láthatnálak
mert azok között vagyok akik most is választ várnak
a szívemből jég lett a sors miatt ez megtörtént
ha újra itt lehetnél tudom a jég falat te megtörnéd
belőled kép maradt belőlem kitéptél egy darabot
a halál olyan játék amiből kilépnék de maradok
én azért sírok mert nevetni már nem tudok
néha a csillagokat kérdem de a válasz elől elfutok
nem vagyok gyáva csak a csalódástól félek
mert a könnyeimmel küzdök mikor a sírod mellé lépek
tudom megérted,tudom érzed amit hallasz
na mi van élet gyere megint belém marhatsz
ha nem volt még elég hogy elvetted a mamám
hogy a családomat szétszedted,hogy itt hagyott az apám
van tetőpont is mert olyan lányba szerettem
aki nem lehet az enyém aki simán átlép felettem
volt,hogy nevettem de mára mindent feladtam
mert mikor lázas voltam a fájdalomtól megfagytam
volt,hogy nevettem de mára mindent feladtam
mert mikor lázas voltam a fájdalomtól megfagytam.
mert azok között vagyok akik most is választ várnak
a szívemből jég lett a sors miatt ez megtörtént
ha újra itt lehetnél tudom a jég falat te megtörnéd
belőled kép maradt belőlem kitéptél egy darabot
a halál olyan játék amiből kilépnék de maradok
én azért sírok mert nevetni már nem tudok
néha a csillagokat kérdem de a válasz elől elfutok
nem vagyok gyáva csak a csalódástól félek
mert a könnyeimmel küzdök mikor a sírod mellé lépek
tudom megérted,tudom érzed amit hallasz
na mi van élet gyere megint belém marhatsz
ha nem volt még elég hogy elvetted a mamám
hogy a családomat szétszedted,hogy itt hagyott az apám
van tetőpont is mert olyan lányba szerettem
aki nem lehet az enyém aki simán átlép felettem
volt,hogy nevettem de mára mindent feladtam
mert mikor lázas voltam a fájdalomtól megfagytam
volt,hogy nevettem de mára mindent feladtam
mert mikor lázas voltam a fájdalomtól megfagytam.
2010. május 26., szerda

'Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában! Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani.'
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában! Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani.'
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)