Egy lány sétál lent az utcán
Szeme könnyes, de csak rója a maga útját
Körülötte az emberek kifejezéstelen arca
Ahogy tovább megy, könnyes szeme rátéved egy Punkra
Röpke mosoly szalad át szomorú tekintetén
A srác felfigyel rá, nem hagyja figyelmen kívül
Gyors mosoly a válasza...
De a lány csak megy tovább,
Égő könnyes szemekkel.
Majd a szürke fák alatt leül egy padra.
Becsukja szemét, s nagyot sóhajt
Elképzeli hogy egy fehér lufit szabadon ereszt..
Majd ismét kinyitja a szemét.
Zene kúszik a fülébe.
Valahol a környéken valaki gitározik.
A lány körbe-körbe tekinget,
De sehol se látja hogy ki játszik ilyen szépet.
Úgy dönt nem megy tovább..
Ez a dallam megér minden időt.
Szeretetet áraszt..
Szinte megvigasztalja.
Feláll, s elindul a zene irányába.
Kis sétálás után, ismét leül egy padra.
Becsukja a szemét, s elképzeli...
Hogy elenged a szabadba egy fekete lufit.
Megint kinyitja a szemét..
Tudja már csak egy lufija maradt.
Hallgatja a zenét...
Érzi hogy hívogatja, egyre csalogatja.
Nem bír tovább ellenállni a csábításnak,
Hát folytatja útját a zene felé.
Sétál..nagyon lassan...
Már-már úgy érzi hogy a hó is elkezdett esni.
Az egyik Bokor mögött a padon meg pillantja azt,
Amire sose gondolt volna.
Leül a szemközti padra...
És csak néz maga elé..
A szeméből ekkor elkezdenek hullani a könnyek.
Felnéz...
Felnéz arra kit figyelmen kívül hagyott..
A Punk srác csak mosolyog rá.
Ugyanúgy ahogy kicsit korábban tette az utcán.
Egy keskeny járda választja el őket...
A srác mellé ül.
A lány hallgatja a zenét... becsukja a szemét.
És szabadon ereszti a piros lufit is.
Hirtelen össze csuklik.
A srác elkapja fejét, s a vállára fekteti.
A gitár már csak halkan szól..
Mellé ének hang zendül fel..
Halk, kedves, nyugtató.
A lány nem akar semmit, csak hogy minden így maradjon... örökre.