Ülök a szobámban és merengek magamba. Beszélnek hozzám, de mintha meg sem hallanám. Pár órája történt, nem is olyan rég. Minden szép volt, majd beborult az ég. Igen, ekkor kezdődött a vég. Reggel még szép volt, örültem is neki. Majd egyre rosszabb. Kis dologból, hatalmas probléma. Szeretsz vajon? Hisz mindig mondod. De ez lehet, hogy csak üres szó? Vagy komoly érzés, és nem valami ostoba hazugság?! Remélem tényleg szeretsz, és nem csak egy szó, amit csak úgy mondasz. Miért nem keresel? Nem jelentek neked semmit? Nem tudom, nem érzek semmit. Rosszul esik, mikor belegondolok, hogy még most is együtt lehetnénk, ehelyett írok, és várom, hogy keress. Közben tudom, hogy hiába várok rád, és telik-múlik az idő.. és csak egyre rosszabb lesz. Sajnálom, hogy így alakult, ez a nap is.. Sajnálom, hogy nem tudtuk megbeszélni ezt sem..