Az a rézcső, amin a víz jön, zöld,rozsdás lesz egyszer, Az a kémcső, amiben por a szív, párás,áttetsző lesz egyszer, Az az arc, ami bentről csillog, csak tekintet lesz egyszer, Az a szem, ami nekem tetszik, holnap csak könnytenger, Az az óra, amelyik bezár minket, elem nélkül nem jár, Az a gép, ami a testem, ép lelket táplál, Az a könyv, ami a verset mondja, emlékből van írva, Az a könny, ami sótlan is csíp, tényleg ki lett sírva, Az a pont, amin elindultunk, atomjaira van bontva, Az a hely, ami rajtunk múlik, a lelkünkre van bízva, Az a ránc, ami előbukkan, soha nem megy vissza, Az az ősz, ami veled múlik, az elmúlt évek titka Az a szem igazi kék tenger A világon a legnagyobb vagyon, Az az alsó soha nem tetszett, aki hordja az jön be nagyon.