Ne a hibáit számold amit elkövet, hanem: a vele töltött boldog perceket. Azt, hogy hányszor volt, hogy nagyon hiányzott, Azt, hogy hányszor érezted, hogy érintésétől a hideg kirázott. Ne hízelgő, nyálas, szép szavakat várj tőle el. Csak pár érintést amiben érzéseit mondja el. Azt nézd, hogy ölel meg mikor fázol, Hogy elnézi-e neked mikor nagyot hibázol. Hogy csókol meg mikor búcsúztok hogy néz rád mikor újra találkoztok. Elvisel-e úgyis ha éppen hisztis és nyűgös vagy, kellesz-e neki úgyis ha kicsit bolond és gyerekes vagy?! Én a hibáit kerestem és elmenekültem, elcsesztem.
Bánom már, mert még szeretem, de örökre elvesztettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése