
Némán álltunk egymás szemébe veszve, órák teltek el vagy percek,
nem tudom, az idő megszűnt, minden megszűnt, csak mi voltunk ott ketten a világ
közepén, egy lépésre a mennytől és a pokoltól, aztán egyszer csak vége lett és
lehajtott fejjel sétáltunk el egymás mellett , mintha soha nem is ismertük
volna egymást...mintha az egész csak álom lett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése