Oldalak

2010. július 7., szerda

Némán álltunk egymás szemébe veszve, órák teltek el vagy percek,
nem tudom, az idő megszűnt, minden megszűnt, csak mi voltunk ott ketten a világ
közepén, egy lépésre a mennytől és a pokoltól, aztán egyszer csak vége lett és
lehajtott fejjel sétáltunk el egymás mellett , mintha soha nem is ismertük
volna egymást...mintha az egész csak álom lett volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése