Az igazi férfi játszik. nem rohan ajtóstul a házba, lassan közelít és puhán. vadászik. csak úgy mellesleg megérint. mögénk lép, nyakunkba csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. az igazi férfi nem siet. tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ, és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. nem elveszi, odaadjuk. nem eltűrjük, hanem befogadjuk. az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a testen, mint a napfény, lassan és puhán, időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék.