Egy nap elsétáltam a parkban,azok alatt a gyönyörű óriási fák alatt...két kislány játszott...csak elmosolyodtam..eszembe juttatták a régi szép időket,s habár kicsit bohókásnak tűntek mégis irigyeltem őket,mert tudtam mit jelentenek azok a tiszta pillanatok...Másnap a barátommal sétáltam arra...a két kislány megint ott ült és játszott,s mikor megláttak kéz a kézben 1 fiúval,csókot váltani csak elmosolyodtak,hisz még nem tudták mit fog ez nekik jelenteni később. Mikor legközelebb arra jártam a két kislány csak sírt...elvesztették a játékaikat...elmondtam nekik,hogy elveszíteni valamit fáj,de majd valami más pótolja a helyét...Tegnap a parkban ültem...arra jött a két kislány...félve megálltak mellettem,megsimogatták a hajam:
- Elvesztettél valamit?
- kérdezték a könnyeim letörölve..
- Csak az életem...
- Majd pótolja más...