"Hihetetlen érzések támadtak bennem. Olyan igazi, mindent elsöprő. Hogy hogy, s miért magam sem tudom, csupán annyit hogy 5 perce sincs hogy ismerem, de érzem hogy ő az igazi.

"Hiányzik az érzés, az izgalom.Bezzeg mikor vele voltam, megvolt mindez. Akkor nem becsültem, sem őt , sem pedig az érzéseit.Tudom, hogy már másé, tudom hogy már nem szeret, de annyival tartozok neki, hogy életem végéig tisztelem/szeretem..."

A barát egy mosoly, mely bátorít ha félsz, 

a barát a taps, mely újjong ha célba érsz.

A barát a kéz, mely felhúz ha elestél, 

a barát az álom mit éberen kerestél.

A barát a könnycsepp, mely érted hull a bajban, 

a barát gyémántpáncél óv téged a harcban.

A barát a nevetés mely felharsan ha meglát, 

a barát rózsakert, mely neked nyitja bokrát.

A barát a csillag, mit az éj varázsol, 

a barát a dallam, mit meghallasz bárhol.

A barát a láng mely kitáncol a tűzből, 

a barát egy emlék, mit szívedben őrzöl.

A nyár szerintem afféle kollektív tudattár. Mindenkinek van emléke arról, milyen dallamosan közeleg a fagyis; hogy égeti az ember combját lecsúszás közben a szinte áttüzesedett fémcsúszda. Mindnyájan hevertünk már hanyatt fekve, csukott szemmel, lüktető szemhéjakkal, és arra gondoltunk, még egy kicsit tartson ez a nap, és legyen sokkal hosszabb, mint az az utolsó, amikor egy egészen más irányba indulunk el.

Azt szeretem a rajzolásban, hogy amikor rajzolsz, olyan, mintha az egész világ megszűnne létezni körülötted. Csak te vagy, a papírlap, meg a ceruza, esetleg még a halk klasszikus zene a háttérben, vagy ilyesmi, de igazából azt nem is hallod, mert annyira belemerülsz abba, amit csinálsz. Amikor rajzolsz, nem érzékeled az idő múlását, sem azt, ami körülötted történik. Mikor igazán jól megy a rajzolás, megeshet, hogy leülsz egykor, fel sem nézel egészen ötig, és még csak fogalmad sincs, hogy mennyi idő telt el, amíg valaki fel nem hívja rá a figyelmedet, annyira magával ragad, amit alkotsz. Semmi, de semmi sincs a világon, ami ehhez fogható. A filmek? Az olvasás? Nem igazán. Ha csak a történet nem valami hihetetlenül jó. De ilyen igazán kevés van. Amikor rajzolsz, akkor a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak. Ezért van, hogy amikor elmerülsz egy rajzban, és valami történik, ami kizökkent abból a világból, az százszor olyan bosszantó, mint ha a matekleckédet csinálod, vagy ilyesmi, és a nővéred beront a szobádba, hogy kölcsönkérjen egy hajgumit, vagy mit tudom én. Amikor rajzolsz, és valaki aközben zavar meg ezekkel, hát azt hiszem, az a valaki még azt is megérdemelné, hogy kinyírják.

Ahhoz, hogy egy nő szép legyen, elég egy fekete pulóver, egy fekete szoknya és oldalán egy szerető férfi.

Az a nő nem egészséges, aki nem találta meg saját stílusát, aki nem érzi magát kényelmesen a ruháiban, aki nem tud a megjelenésével összhangban élni. Az ilyen nőnek nincs önbizalma, nem sugároz magából boldogságot. 

A férfi a nőre gondol. A nő arra gondol, mit gondol róla a férfi. 

Teljesen mindegy, hogy mit mondanak az emberről. Csak az számít, hogy ki mondja. 

A nőkkel az a bökkenő, hogy képesek közel férkőzni az emberhez pusztán azáltal, hogy levegőt vesznek. 

Az asszony az, mit párja hoz ki belőle; ha jót - a legjobb; ám ha rosszat - túl gonosz. 

A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.

Az emberekben él a vágy, hogy bejárják a földet. Mászunk, járunk, aztán futunk, mindezt azért, hogy egyre messzebb kerüljünk attól a helytől, ahonnan jöttünk:otthonról. Tapasztalatból tudom, milyen csodálatos érzés, amikor megváltozik a környezetünk, és most azt is tudom, hogy otthon maradni, hagyni másokat elmenni, maga is egy fantasztikus utazás. Mert amikor elengedünk valamit, helyet teremtünk valami egészen másnak (...), valaminek, amit nem vártunk (...), valaminek, amitől az otthonunk váratlan kalandnak tűnik, utazásnak, ahol minden sarkon új kincsek várnak, ahol a világ a teljes bonyolultságában eljön a lakásunkba, mert a végén az erő nem csak azokkal van, akik elmennek, de benne van abban is, amit maguk után hagynak.

Ezer álom hív,
Bírnom kell a célig.
Szívem, bátor légy,
Nem ér célt, ki fél.
Mitől tarthatnál,
Ha az otthon vár?
Ez a legszebb utazás,
Hisz oly csodás a cél.

Az élet egy játék, melyet egy hatalmas szabálykönyvből igazgatnak – de meg kell találni a módját annak, hogyan lehet megszegni a szabályokat, és mégis tovább játszani. Minden játék unalmas, ha a szabályokat betartva játsszák – a Monopoly, römi, baseball. De ha az ember elemel egy-két kártyát, anélkül, hogy észrevennék, vagy megcseréli a számokat a dobókockán, mikor a másik nem figyel, az ostoba játék élvezetessé válhat.

Azt mondják, nem is éltünk igazán, ha nincs sok megbánni valónk.

Apróságokon múlhat, hogy mit hoz a jövő.

Akármit teszünk is, annak az a célja, hogy folytassuk az életet. Az a célja még az éhségnek, még a betegségnek is; vannak, akik belehalnak, de a többi szívósabb lesz.

Ha minden más csődöt mond, bújj el. A nyulaknak bejön.

Milyen furcsa az élet! Nagyon hosszú ideig kiszámítható sebességgel folyik, az események komótos tempóban követik egymást, aztán hirtelen – mint egy Porsche az autópályán, amely szédítő sebességgel húz el mellettünk – felgyorsulnak a dolgok, és egy szempillantás alatt váratlanul olyasmi történik, ami örökre megváltoztat mindent.

Valószínűleg mindenkit ér valami baj legalább egyszer az életben, amivel meg kell birkóznia, és amiben senki nem segíthet neki.

Keskeny és csúszós volt az ösvény. Az egyik lábam kicsúszott alólam, és letaszította a másikat az útról. De talpra álltam és azt mondtam magamnak: "csak megcsúsztam - nem estem el.

Ezt nehéz elmagyarázni, nem szerelem első látásra, inkább valamilyen vonzás, ahogy meglátodŐt. Nem a világ tart hatalmában, hanem Ő vonz magához. Semmi sem számít jobban, csak ő bármit megteszel érte, bármivé válsz érte, azzá válsz, amivé őakar. Mindegy, hogy az védő, szerető, barát vagy testvér. Te vagy az egyetlen, aki elérte a szívemet. Örökké a tiéd lesz. Aludj egyetlen szerelmem. Ráadásul örökkévalóságig akartalak volna téged, a szavak nem is tudják kifejezni, mennyire…

"Lehet, hogy az alkohol az ember legnagyobb ellensége, de a Biblia azt mondja, szeresd az ellenségeidet.

"A valáság nem más, mint a mese elrontott változata."

"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév. hogy lebegj mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes. Olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyd az eszed! Halgass a szívedre. Az az igazság, hogy e nlkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél. Légy nyitott, ki tudja...becsaphat a villám."

"Szeretném gyűlölni, mert tudom, hogy gyűlölném szeretni."

Az a baj a tündérmesékkel, hogy a lányoknak csalódást okoznak. A valóságban a herceg a rossz királylánnyal megy el.

'..Szoszi tesó, ha mi beszívunk az kész show, 

az élet egy étel de sosincsen rajta só. 

Sosincsen nálad joe remélem hoztál egy ezrest, 

dupla adag kéne? Haver na ne nevettess...

Nem jön az ki, max haskából egy kicsi, 

ha cigibe szúrom, égetem nekérdezd, hogy micsi..'

"3 tömnyi bong után meg flesseled a világot"

- tudod.. miért meglepő, hogy megcsókolnálak?- ez nem meglepő, az a meglepő, hogy azt hitted visszacsókolnék.

'Erre nem tudok mit mondani...csak érzem..'

Igaz barátok, de mégsem beszélnek meg mindent.
A harmadik személy mindent tud, de nem mondhat el mindent.
A dolog rendbe jön, a barátok tudnak mindenről, a harmadik személy megint egyedül.
Ez játszódik le minden egyes barátságnál. De akkor mi a barátság?
Nem mondhatod el, annak az embernek akiben bízol, régóta ismered;
azt amit érzel, amiben, hiszel, amit csinálsz?!
Mondd, ez barátság?
Én ezt nem hiszem.
A barátodnak mondd el azt, amit érzel.
Ha elítél; nem barát,
Ha melletted marad; barát.
Sokszor nem értettem, és mindig beleesek, ha van 2 barát, de mégis mindig a harmadik személy tud mindent, akkor miért nem lehet neki néha egy "köszönöm" -et mondani?
Nehéz őszintének lenni, vagy foglalkozni a másikkal..?
Miért vannak akkor a barátságok? Azért hogy kihasználják az embereket?!
Próbálok őszinte lenni mindenkivel, de így nem megy. Majd megutálnak azért, mert ellenszenves vagyok, mert félek az emberektől és a csalódásoktól.
Félek, mert csak azt veszem észre, hogy kihasználnak
Mert én önzetlenül próbálok segíteni mindenkinek, és semmit nem kapok vissza. Soha semmit. Van néhány ember akire számíthatok és bízhatok bennük. Talán nem is kell több, sem kevesebb. Remélem az emberek megtanulják tisztelni a másikat, és belátni a dolgokat, hogy ez így nem mehet.
Köszönöm emberek, akik csak ostobák, és nem mutatnak semmi mást, csak azt, mennyire más ez a világ.

'Egyszer még előveszed a képem és könnycsepp hullik majd rá..visszagondolsz a szép időkre,de késő lesz már..'

"Vajon számít az, hogy nekem számítasz?"

Egyszer volt, hol nem volt, Kétszer volt, hol nem lesz.

Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy:

"dobj el mindenkit, akit úgy érzel, hogy csak kihasznál, és átvág, és emellett még a barátjának se tart."

Így tettem. És már nincs senkim. Mondd ez kellett neked.. hogy ezt tedd velem?! Órákon át gondolkoztam mi történik körülöttem, csak válaszra nem találtam sohasem. Remélem egyszer minden szép és jó lesz, kérlek ezt is mondd nekem, kérlek ne hagyj így, csak a semmiben. Kellesz nekem, kell az életem, add vissza kérlek..

Love is like a cigarette. It starts with sparks, continue with burns and ends with ashes but don't worry we are chain smokers.

A szerelem olyan, mint a cigi. Szikrázva ébred, majd fellángol, s hamuval végződik, de ne aggódj, láncdohányosok vagyunk.

You're moving closer I feel you breathe. It's like the world just disappears when you are around me, coz the way that we touch is something that we can't deny, and the way that you move, you make me feel alive.
Közelebb jössz, s én érzem, ahogy lélegzel. Olyan mintha a szavak megszűnnének, mikor velem vagy, mert ahogy megérintjük egymást, azt nem lehet elutasítani, s engem csak az éltet, ahogy mozogsz.

Ha lehetne egy kívánságom, azt kérném, hogy minden nap arra ébredjek fel, hogy érzem a nyakamon a leheleted, az arcomon az ajkaid melegét, a bőrömön az ujjaid érintését…azt szeretném, hogy érezzem a szívverésed az enyém mellett, tudva, hogy mindezt csak melletted élhetem át.

This isn’t me!

Ez nem én vagyok!

After all of the fights and the lies cause you're wanting to haunt me, But that wont work anymore, no more, It's over!
A sok harc és hazugság után még mindig kísérteni akarsz, De ez már nem fog menni,soha többé, Vége!

Egyszer az életben történt valami velem. A legédesebb dolog, ami csak történhetett volna. A fantáziálásom, az álmom vált valóra. Ez volt az a nap, mikor találkoztunk.

Lehet, hogy nem láthatlak annyiszor, ahányszor szeretnélek. Lehet, hogy nem tarthatlak egész éjjel a karjaim közt, de a szívem mélyén biztosan tudom, hogy te vagy az egyetlen, akit szeretek, és soha nem foglak elengedni.

Everyone says to give up on you, but they don't see you like I do. You're the one who broke my heart, you're the reason my world fell apart. You're the one who made me cry,yet, I still love you, and I'm not exactly sure why...

Mindenki azt mondja, hogy adjam fel, ami hozzád köt, de ők nem úgy látnak téged, ahogy én teszem. Te törted össze a szívem, miattad esett szét az egész világom. Miattad sírok, mégis még mindig szeretlek, nem tudom pontosan miért…

Everytime I look at you - I just cant look away. All I want to do is leave - But something is forcing me to stay.

Minden alkalommal, amikor rád nézek – nem tudom levenni rólad a tekintetem. Nem akarok mást, csak elmenni – valami mégis arra késztet, hogy maradjak.

You were my favourite mistake.

Te voltál a kedvenc tévedésem.

Love is a misunderstanding between two fools.

A szerelem egy félreértés két hülye között.

I have come to realize more and more that the greatest disease and the greatest suffering is to be unwanted, unloved, uncared for, to be shunned by everybody, to be just nobody.

Egyre jobban úgy érzem, hogy a legborzalmasabb dolog, a legnagyobb szenvedés az, amikor nemkívánatosak vagyunk, amikor nem szeretnek, s nem törődnek velünk, amikor mindenki elkerül minket, amikor senkik vagyunk.

Azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek,
Annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok.
Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok,
Annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom.
Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára,
Annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit.
Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin,
Annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom.
Nehéz azt tetetni, hogy boldog vagy,
Nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit.
Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.

Mindig is tudtam, hogy ha majd a sírásokra emlékszem vissza, nevetni fogok, de sosem gondoltam volna, hogy ha a nevetésekre emlékszem vissza, sírva fakadok.

Millió szó sem hozna vissza téged, tudom, mert próbáltam. Millió könnycsepp sem hozna vissza téged. Tudom, mert sírtam annyit.

Szerelem, mintha felhő lenne...szerelem, mintha egy álom lenne... a szerelem egy szó, és minden közötte...a szerelem egy kivánság valóra válása...mert megtaláltam a szerelmet, mikor téged megtaláltalak.

Hogy miért Te…?

Mert fél életen át rád vártam,
Mert ha kértem, velem voltál.
Mert lemondasz, ha úgy jobb nekem.
Mert megteszed, hogy örülhessek.
Mert nélküled életem nem élhetem.
Mert erőt adsz és keresed kedvem,
Mert ugyanazt fotózod séta közben,
Mert arra, amit mondok, odafigyelsz,
Mert vigasztalsz és átölelsz,
és naponta mondod, hogy szeretsz…

hát tudod… ezért Te.

Ezernyi oldalt is tele tudnék írni, hogy elmondjam az érzéseim, de akkor sem értenéd, úgyhogy inkább szó nélkül megyek most el, csak egy apró hangot hagyva magam mögött...ahogy a szívem a földre zuhan és összetörik.

You'll never understand why I hurt so much,
Because you're not the one who is crying,
You're not the one who is left behind,
You're not the one who loved too much,
You're not the one who is holding on to,
Someone who is gone...

Sosem fogod megérteni, hogy miért fáj ennyire nekem,
Mert nem te vagy az, aki sír,
Nem te vagy az, akit magára hagytak,
Nem te vagy az, aki túlságosan szeretett,
Nem te vagy az, aki olyan emberhez ragaszkodik,
Aki már elhagyta...

Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak és elfelejtsek mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni, mert tudom, hogy nem jönnél utánam, és ez fájna a legjobban.

...amikor mindenben őt látod csak, s bánatodra a vigaszt nem találod. Amikor egy szerelmes dal megsirat, és az életben nem látsz semmi vidámat. Amikor mással látod őt kézen fogva, s te a földre nézel, sírásodat elfolytva. Amikor szemedben könnyek égnek, és a "jól vagy?" kérdésre, "igen!" a válaszod. Amikor az éjjel forgolódsz az ágyon, próbálod a szívedet kényszeríteni: ne fájjon! akkor tudod meg milyen: valakit várni, ki úgy sem jön többé!

Ha majd eljön az az idő, hogy én irányítom a saját életemet,a saját gondolataim és terveim alapján úgy, ahogy én akarom, akkor majd valószínűleg elüt egy villamos. Addig meg szemtelenül beleröhögök az élet pofájába.

...de nem tudom mi ez, csak rohannék; de nem tudom kihez.

Hiányzol kedves, pedig épp, hogy csak elváltunk.

Nem maradnak csak emlékek. Egy olyan estéből nekem kell még egy.

Én azt kívánom neked, hogy érezhesd még egyszer,
Hogy a szerelem méreg, de mégsem kell ellenszer.