'... amint haza érsz rögtön oda ülsz gép elé és felmész msnre.. 

de ő nincs fent, 

jókedved rögtön elszáll. elgondolkozol és azt mondod magadban

"mégbiztos nem indultak el" de ez nem tetszik, 

mert ez azt jelenti később beszélhetsz csak vele... átgondolod és inkább azt a lehetőséget választod hogy épp úton van...   

  vársz. és vársz...  de semmi.. kezdesz egyre mélyebben zuhanni a szomorúságban...     

  és ekkor elindul a következő zene. lassú, szomorú zene.. amit ő küldött és tudod, hogy nagyon szereti.. erről is csak ő jut eszedbe.     

      te vársz tovább. de semmi. megcsinálsz minden olyan dolgot ami leköti figyelmed és nem veszed észre az idő múlását.. 

de.. nem.. ez sem jó. elrontod őket mert végig Ő rá gondolsz és az jár a fejedben 

"hol van már?" ...

 próbálsz minél több dolgot kitalálni, csak hogy ne keljen a gép előtt ülnöd és tétlenül várni.    

   az összes otthon csokid megetted már azt remélve hogy segít, de nem.         próbálsz olvasni, de nem tudsz oda figyelni a könyv tartalmára, mert Ő jár a fejedben.. csak is Ő.    

    ahányszor valaki bejelentkezik te rögtön reagálsz és újra éled valami benned.. de ez rögtön elmúlik amint meglátod hogy nem ő az akit te keresel..

 akire vársz.    

   tovább folytatod azokat idétlen dolgokat amiktől azt várod lefoglalnak.. de belátod hogy ez nemfog menni.. leülsz gép elé.. zene még mindig szól..és te csak bámulod a monitort Rá várva... de nem jön.  

   eszedbe jut hogy talán dobhatnál neki egy sms-t, de félsz hogy ezzel elrontasz valamit.. pedig.. ez csak egy ártatlan kérdés lenne.

 "hol vagy már? :("   félsz.. rettegsz ettől a pár szótól.. 

        a percek csak telnek tovább és tovább... nem bírsz magaddal.. 

ordítani, törni, zúzni akarsz.. de te visszafogod magad és csak ülsz és vársz.   

   képtelen vagy sírni mert tudod, hogy attól csak gyengének látszol.. 

de ne nem érdekel, egyedül vagy, nemlátja senki.. 

ekkor elejtesz pár könnycseppet.. 

de rögtön le is állítod magad mert belátod hogy semmi értelme.. 

nem sokára megjelenik és végre beszélhetsz vele.. vársz tovább.. de semmi.. újabb pár könnycsepp.   

   kétségbe esetten ülsz és csak figyelsz.

teljesen elmerülsz magadban.. nem tudod miért vagy oda emiatt a kis dolog miatt.. hisz semmi nem történt.. vagy legalább is nem tudsz róla...   

    de nem.. ez meg se fordulhat a fejedben..  

szereted. csak ez számít bármelyik pillanatban bejelentkezhet.. vársz tovább, de kezd eleged lenni belőle.

talán... már rág otthon van. csal alszik, mert elfáradt.

igen.. ez elég racionális elképzelés. de te még így sem beszéltél vele.

és a holnapot nem bírod kivárni. bízol abban hogy még ma beszéltek. 

de órákteltek már el... lefekszel ágyba és...

vársz...

vársz...

és vársz...

fenntvan. végre.. erre vártál végig..

de hússzú percek telnek el.

5..

10..

15...

20 perc..

nem ír rád.. te se irszrá mert félsz.. félsz.. de nem tudod mitől.

egyszerűen nem írsz rá.. de ő miért nem ir rád? pedig azt irta hogy este beszéltek.

sírsz. nemtudod abbhagyni. mit csinált eddig? mi tartott ennyi ideig?

de a legfontosabb kérdés az hogy miért nem ír rád?  még mindig nem mersz rá te ráírni. talán kíváncsi is vagy hogy saját magától eszébe jutnál e.  igen.biztos hogy ez is közre játszik csak nem mered bevallani. félsz.. ettől félsz hogy nem vagy elég jó neki és ezért nem is foglalkozik veled.  rosz még erre gondolni is. 

jól érezte magát ma. eszméletlen jó napja lehetett neki.. és neked? te otthon ülsz és sírsz egy olyan dolgon ami nem is igaz.

számítasz neki. szeret téged és te is szereted őt. megbolondulsz érte.

és ha minden igaz.. ha egy kicsi igazság is van benne.

te abba bele halnál... össze törnél... 

ennyi. lelépett.. még csak köszönni se köszönt.

valami összetörött benned. csak egy kis rész. de eszméletlenül fáj.

nemtudod mi van veled nem kéne ezzel a kis dologgal foglalkoznod. túlreagálod, de még is számít.. sokat, talán túl sokat is.. nembírod ezt tovább. lelépsz és magadba roskadsz. egyedül kell lenned. csöndben és nyugodtan!

holnap talán jobb lesz.. talán.'