“…ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt,mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgyérzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged,a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled,rádmosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos… Mert este, mikor lefekszel,párnádra hajtod fejed, elindul a kis film, peregnek az emlékek, és a könnycseppek.Mindig is szeretni fogod, történjen bármi…”

“…elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (…) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj…”

“..mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni.És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém… Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem…és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt…”