Soha többé nem megyek a szívem után már,

Egyszer elhittem a mesét, 

hittem tárt karokkal vár,

Amire vágyom miről álmodtam,

Minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban,

De vigasztal magányomban a tudat élni szeretnék,

Nem pedig eltűnni hiszen jöhet aki szeret még,

Mosoly is költözhet a házba ha még eljutok.

De a gondok elől elfutni, a halálomig nem tudok.