'..Nem mondom el senkinek, ahogy fogod a kezem..'

'Fura, hogy így egymásba gabalyodtunk.. jó érzés .. ' 

' Nem első látásra szerettem bele, mint utólag mondani szokták. Nem, ebben
nem hiszek. Az ember egy ideig megjátssza, hogy zavarban van, hogy
szerelmes, hogy varázslat rabja lett, mígnem észrevétlenül
belesodródik, és nem tud többé már szabadulni a szerepétől, sőt nem is
akar, mert igazán szerelmes lett. '

' tudni fogsz majd róla, ha véletlenül valaki megbabonáz .. '

' Ne kérdezd, hol van az őrült vágy, - néha eltűnik. '

' nem kellenek szavak, csak szeress, és kalap .. ' 

' ez a járókeret azért van itt, mert mindig szarul járok veled..'

'jössz?hova?elmegyünk eltévedni..de csak egy kicsit. '

*.* ( L )

"Eljön az az idő, amikor fel fog tűnni, ha a tükörbe nézel, hogy az a csillogás, ami egykor a szemedben volt már régen eltűnt. Már nem úgy látod a világot, mint egykor, már nem várod a csodákat, pusztán a sivár és kopár tényeket látod, amik villámként képesek átcsapni rajtad. De téged ez már cseppet sem izgat. Tudod nagyon jól, hogy ez a világ sajnos ilyen. Nem fogsz megbízni senkiben, és ezzel azt is képes vagy őrületbe kergetni, akit valójában szeretsz. Az ifjúkori szerelem már rég a múlté. Nem fog annyira lelkesíteni semmi a világon, mint régen, mert tudod, hogy semmi sem olyan fontos és nagyszerű, mint azt egykor hitted. A világ meghal benned, és vele halsz te is. Megölted a lelked egy tollvonással..."

- Te hogy gondolod ezt? Én nagyon bonyolult és problémás csaj vagyok…meg hisztis, féltékeny, és lökött. De nagyon  tudok szeretni, és ha valakit szeretek, azt örökké  szeretem. Csak van,akinek nem elég, ami én vagyok… de ez van, magamnál nem tudok, és nem is akarok se több, se kevesebb lenni. Én így gondolom, innentől rád van bízva, hogy megéri-e..
- Bonyolult? megfejtelek. Problémás? megoldjuk majd együtt. Hisztis? felvidítalak! Féltékeny? rám nem kell.. Lökött? sose árt. Tudsz szeretni? legjobb. És sokáig? akkor még jobb! Nem vagy elég? nekem totálisan elég vagy és nem kell több mert te megadsz mindent! Rám van bízva? akkor összejövünk előbb utóbb... megteszi ez egy válasznak? 

"Emlékszem, hogy dobogott a szívem, amikor először láttalak mosolyogni. Milyen nehéz volt a szemedbe néznem anélkül, hogy rögtön fülig beléd szeressek. Emlékszem, hogy féltem szeretni mielőtt megismertelek, hogy sajogtak a múlt sebei, de te begyógyítottad őket."

"Talán jobban jártunk, amikor kevesebbet gondolkodtunk és többet csókolóztunk. Az érettségivel éretlenné válunk az igaz szerelemre? A szívügyek terén a középiskola lenne a mérvadó?"

- Mit akarnak a nők?

- Cipőt.

- És még?

- Olyan bonyolult, hogy egész életedet azzal töltheted, hogy kideríted.

- És mit adhatunk egy nőnek mi, férfiak?

- Szeretné, ha tisztelnéd, meghallgatnád, megértenéd. Virágokat szeretne, nevetni akar, és megbízni benned. De nem azt, hogy kiszámítható légy. Szeretné, ha értékelnéd őt, és néha azt szeretné, hogy fogd be a szád, és ne akarj mindent helyrehozni.

- Ez borzasztóan nehéz lesz.

'..szívem, mint egy érzelem temető..'

"Lehet, hogy csak egy vidéki lány vagyok, akinek nincsenek érdekes történetei, s akiből hiányzik a nagyvárosi nők csillogása. De a vidéki élet - ha nem is lesz elegánsabb és műveltebb tőle az ember - megtanítja, hogyan kell meghallani és megérteni, mit súg a szívünk."

'..Egy szakítás után bizonyos utcák, helyszínek, sőt egyes napszakok is tabunak számítanak. A város érzelmi aknákkal teli, elhagyott csatatérré válik, nagyon kell vigyázni, hová lépsz, mert könnyen miszlikbe szaggathatod magad..'

"Mi. Egy négyórás beszélgetés röpke 5 percnek tűnik, pár külön töltött nap több hétnek. Itt az ideje, hogy Einstein relativitáselméletét új módon értelmezzük, méghozzá az eszeveszett szerelem nevű tézissel kiegészítve."

"Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, elvesztettem valamit. Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. Máskor rajtakapom magam, hogy felhívok telefonon embereket, valamilyen ürüggyel faggatom őket, másról beszélek. Valamit elvesztettem.

Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, amely a nap hulladékaiból és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik tüneménnyé. Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság mögött van értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni. Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy kiraboltak."

'..Tüzet raktam a szívemben, keresztbe raktam a fákat. Gyufát gyújtottam és néztem, ahogy elég benne a bánat..'

'..Az ész millió darabra szabdalja a világot. A szív egybeforrasztja..'

'..mert egy láthatatlan fonál köt össze minket. De az élet velejárója, hogy a fonálra olykor-olykor egy csomó kerül. Csak rajtunk áll, hogy mit kezdünk ezzel az akadállyal. A harag és az indulat hevében nem foglalkozunk vele, egyszerűen csak megfutamodunk, vagy pedig időt szánunk arra, hogy kibogozzuk azt a csomót, és elfogadjuk, megértsük egymást..'

 "Lelkem a lehetetlent akarja, az eszem azt mondja, ezt nem szabad. S a szívem majd megszakad."

'..Azt akarom, hogy éreztesd velem, hogy én vagyok az egyetlen lány a világon! Hogy én vagyok az egyetlen, akit valaha is szeretni fogsz..'

Amikor vele vagyok,amikor ölelem,amikor csókolom,amikor érzem az illatát,amikor fogja a kezem,minden probléma megszűnik körülöttem.Csak arra gondolok,hogy milyen jó vele...a pillanatra,amikor úgy csókol,mint még senki ezen a világon,amikor olyan szorosan magához ölel,mintha sohasem szeretne elengedni,úgy érzed te vagy a világ legboldogabb embere.Semmivel nem foglalkozol....csak vele,csak a pillanatnak élsz.Nem gondolsz a rosszra, ami számíthat belőle,csak rá...egyfolytában.

Van első, felejthetetlen szerelem! Amit az ember nem tud kitörölni szívéből, emlékezetéből, évek múlásával sem. Évtizedek után is egy szép, felejthetetlen, kellemes dolog. Egy felejthetetlen, gyötrelmes, megkínzó és mégis oly jó, oly kedves, oly gyönyörű! Ám az Élet mindenhez hozzápiszkál! Szép kapcsolatokat zúz széjjel, párokat szakít szét, szíveket tesz tönkre.

'..Egyszer Mindig csak egyszer. Mindig először,mindig utoljára. Nem a törvényt
keresni. Szabadnak lenni.Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a
megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... A
küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni.
Aki ezt elérte, szabad.
És ha szabad, belátja, hogy nem érdemel mást, csak a legtöbbet..'

A semmibe bámult, és éreztem, ő is ugyanúgy szenved, mint én. Átölelt, és
csak ültünk együtt a verandán; mint két elveszett, szerencsétlen ember.

Néha megtámadták mélyről jövő, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a
szívét... mert ilyenkor ő is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved
és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon
üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a
boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap
semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije,
senkije, akitől kapjon.

"Édes átok: Utolsó napig és hajszálig, gyermek-szemmel nézni a világot. "

"De mégis elloptad a szívem."

'..Honnan vetted azt, hogy a szivárvány boldog? Attól, hogy színes, lehet az ő szívében van a legnagyobb bánat..'

:')

szívem megszokásból vár, fölém nem hajolhat már, csupán emlék lesz majd belőle a két nagy szembogár. szelíd pillák, félmosoly, kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly. vadul nyüzsgő hangyaboly lakik bennem pár napig és elfelejtem aztán, szép lazán. vadul széttolt bútorok, lemezjátszó a szív, a vágy egy lemezt rádobott. eperszínű rúzsnyomok maradnak még pár percig és elkenődnek aztán, szép lazán...

† 'Küzdöttél, de már nem lehet,csend ölel át és szeretet. Csak az hal meg,kit felednek,

Örökké él,kit igazán szeretnek. †

azt viszont már réges-rég tudom, hogy ha valami túl szép, hogy igaz
legyen, akkor az az is. ha valaki pontosan azokat a csillagokat ígéri
az égről, amikre vágyom, akkor hazudik ..

Egy tükör előtt állok, könnyes szemmel nézem arcomat, nem hallom a szavad többé csak fejemben a zajokat. Mennék én de, nem lehet, 100 felé szakadnék, ha elmennél én érted a világ végére elszaladnék.

Ha belenézel egy lány szívébe.. meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.. De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben!

' Ha szerelmes vagy, meg kell bíznod benne... másképp nem megy. ' 

 

Te is vékony jégen jársz, vakon ütöd a forró vasat,
A saját elméd játszik veled, az ész megbomlik, a tudat hasad,
Cél nélkül teszed a dolgod, mint egy szolga, vagy egy gép,
Mintha pont az hiányozna, amit úgy hívunk, "jövőkép"!

" Néhány hiba akkora poén, hogy kár lenne azokat csak egyszer elkövetni..."

Látni a szíveddel, a szemeddel lesni
Ha becsukod vágyak és ha ha kinyitod semmi...

Törölköző teniszütőkkel,
Játékmackó, ami az asztalon pihen,
Gondoltam, nagyon rossz lehet, de
Azt még én se tudtam, hogy milyen
Pont attól elszakadni, aki
Megpróbált annyit adni, remélem,
Egyszer talán még megköszönhetem...

'..Dugjuk be valami újba az ujjunk,

Kakaót igyunk és csókolózzunk,

Félig háttal a világnak,

Poénból egyszer megkoronázlak..'

Itt bent az érben, még lüktet a vérem,
A testemet hajtja, én ilyen vagyok,
Nem kértem semmit, mit adtam csak annyit,
A véremben van az, hogy lázadok.

Láttam az arcodon, már nem érdekellek,Csak hátat ne fordíts,kérlek halgass meg!
Lehajtott fejjel állsz,nem is szólsz hozzám,
Tudom én rontottam el,az egész az én hibám.
Gyenge sablonok,de mit mondhatnék még?!
Kérlek felejtsd el,csak ennyit szeretnék:
Én tudom, hogy haragszol,és tudom, hogy hibáztam,
Pedig esküszöm vigyáztam,és most annyira hiányzol!

De nem is érdekel - hogy hol rontottam el,
Hát jön majd egy más - ha nincs folytatás.
Hát hagyjál békén - és ne ülj mellém,
Mert látom rajtad - most a hiszti fojtogat.

Mindig a kialakult negatív megmérettetés mutatja meg, hogy ki milyen erős. Ha jól mennek a dolgok, akkor nagyon könnyű hangoztatni, hogy én milyen erős vagyok.

Valahányszor magamra hagyott egy pillanatra, a magány lesben állt, éles karmait belém meresztette, és amikor már majdnem megfulladtam, ő akkor toppant be és mentett meg engem. 

Szépen lassan szól a zajban, kézzel megfoghatatlan, de hallod, érzed, látod és nyomokat hagy az agyban.

Én csak száguldok szimplán, most nem érdekel semmi
Ez az az érzés, amit nem tudsz tönkretenni!

Ezzel a nappal vége mindennek, már nem érdekel
Bámulok előre, ez most túl nehéz teher...