'..érzem a hátamon a nagy piros x-et, tudom, hogy máris küzdenek a legjobb helyért, ahonnan a legnagyobb csapást mérhetik rám. mert ilyenek az emberek..'

de ha rákérdezne, én még mindig szó nélkül igent mondanék.. 

tudod mit szeretek benned? azt, hogy meghallom a hangod és azonnal megnyugszom, akármilyen bolondok háza is van körülöttem. ezen kívül mindent, ami te vagy. örökre, vagy még tovább.. akkor is, ha soha többé nem kaplak vissza.

fenn a fán és a fáról leesve, négykézláb diót keresve, almalopás és menekülés közben, lihegve, röhögve, kéz a kézben, jó veled. színházban, templomban, moziban, boltban, az utcákon és a kék alagútban, taxiban, biciklin, mezítláb a porban, izzadva, fázva, jóban-rosszban, jó veled. ezt én mondom, akinek elhiheted, aki tudja, hogy milyen volt nélküled.a folyóparton, térdig a vízben, a víz alatt, vagy a víz fölött éppen, a híd alatt, mikor szegények leszünk, a pálmák alatt, mikor gazdagok leszünk, jó veled. ezt én mondom, akinek elhiheted, aki tudja, hogy milyen volt nélküled. mert a szerelmem voltál, a szerelmem vagy, a szerelmem leszel, és szeretve, szeretve vagy. munka előtt és munka helyett, mikor reggel az ágyban kávéhoz tejet, gömbölyödve és félig kinyúlva, évek óta és évek múlva, jó veled. csőbe húzva, esőben, hóban, sírva, vigadva, nyakig a bajban, álmodozva, úgy lassan szépen, akkor is, hogyha nem szeretsz éppen. jó veled. ♥

'..Az igazán jó dolgok mindig csak rövid ideig tartanak. ez az egész boldogság ilyen rohadtul van kitalálva. de nem szabad azon gondolkodni, hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból - hálásnak kell lennünk azért, hogy egyáltalán jutott belőle valami..'  :)

'..Ahogy ott álltunk, és a tudtomon kívül megszorítottam a kezed, úgy éreztem, soha többé nem akarom elengedni..'

'..ő is akar, szüksége van rám, nem akar elveszíteni - ezt mondta.. mégis mi lett a vége? itt állok egyedül, teljesen összetörve. az egyetlen kérdés, melyre nem találom a választ, az az, hogy miért..?'

'..De mikor utoljára érintett, ölelt és csókolt, azt nem felejted el, egyetlen percet sem felejtesz el abból, amit együtt töltöttetek. és, ha csak rövid időre is, de a tiéd volt, még ha nem is egészen, de bele sem gondoltál, hogy ez az utolsó csók, az utolsó ölelés. talán akkor jobban magadhoz szorítod, vagy hevesebben csókolod meg, ha tudod, hogy ez az utolsó alkalom..'

'..tisztán emlékszem minden apró pillanatra, minden emlékre, mozdulatára, mosolyára. naponta felidézem újra és újra. mert engem már csak ez éltet. ez ad erőt, hogy a hiányát elviseljem..' :$ <3

kedves matematika! nőj fel végre, és oldd meg a saját problémáidat egyedül! ;)

'..miközben álltam és figyeltem, elkomorodtam. tudtam, hogy időben kaptam el ezt a pillanatot.. hogy nem fog megismétlődni. hogy el kell raktároznom magamban, és nem szabad elfelejtenem..'

'Emlékszem, hogy dobogott a szívem, amikor először láttalak mosolyogni. milyen nehéz volt a szemedbe néznem anélkül, hogy rögtön fülig beléd ne szeressek. emlékszem, hogy féltem szeretni téged mielőtt megismertelek. hogy sajogtak a múlt sebei, de te begyógyítottad őket..' 

'Várj még, csak egy perc, felnövök talán egy ködös éjszakán, jövök majd talán.'

'kétszer egy virágot nem téphet le senki újra..'

'..Vannak olyan emberek az életedben, akiknek csak akkor vagy fontos, ha 

történik velük valami, akár jó vagy akár rossz. Akkor jutsz eszükbe, ha 

épp egyedül vannak, ha nincs körülöttük senki akivel megoszthatnák a 

gondjaikat. Ha épp nincs párkapcsolatuk, csak akkor érdekled őket, és 

elhitetik veled, hogy mennyire fontos személy vagy az életükben. Viszont

egy ...mondatot

soha nem hallasz tőlük : Te hogy vagy?, vagy ha mégis megkérdezi csupán

illedelemből, a válaszod már nem érdekli. Az ilyen 'barátokat' (ha 

időben jövünk rá, hogy valaki ilyen) nem szabad magunk mellett 

tartanunk. Amíg még nem csalódunk, addig mellőzzük őket..'

'..Hihetetlenül szeretlek.

Hihetetlenül szükségem van rád.

És ki nem állhatlak, de minden, amit csinálsz, mosolyra fakaszt.

Hogyan is tudnálak nem szeretni akár egy percig is..'

'..Nem vagyok az a típus, akinek összetörik a szívét,

Nem vagyok az a típus, aki elszomorodik és sír,

Mert én soha nem hagyom nyitva a szívem,

Soha nem fáj kimondanom, hogy “Viszlát!”.

A párkapcsolatok nem érintettek mélyen,

Soha nem részesültem ebben az egész szerelem dologban.

És valaki mondhatja, hogy ők valóban szeretnek engem,

De akkor ez semmit sem jelentett..'

 

~

'..I'm not the type to get my heart broken

I'm not the type to get upset and cry

Cause I never leave my heart open

Never hurts me to say goodbye

Relationships don't get deep to me

Never got the whole in love thing

And someone can say they love me truly

But at the time it didn't mean a thing..'

'..Az átmeneti boldogság olyan, mintha a késre várnál,

Mert én mindig azt figyelem valakin, hogy mikor látszik a sötét oldala

Szóval talán hátradőlök és kicsit élvezem ezt egyelőre,

Nézem, hogy alakul, talán tényleg velem maradsz..'

Folyton arra a kis szikrára gondolok a szemedben,

Angyali fény, vagy legbelül ördög vagy?

Mi van azzal, ahogy mindig azt mondod, szeretlek

A mennybe emelsz, csak hogy pofára ejthess?

'So doctor doctor wont't you please

prescribe me something

A day in the life

of someone else..'

~

'..Doki, doki, felírna nekem valamit? Egy napot valaki másnak az életében

Mert veszélyes vagyok önmagamra..'

:.I think I'll get outta here

Where I can

Run as fast as I can

To the middle of nowhere

To the middle of my frustrated fears

And I swear, you're just like a pill

Instead of makin' me better

You keep makin' me ill

You're makin' me ill..'

~

'..Azt hiszem elmenekülök innen

Ahol én tudok

Olyan gyorsan futni

Amilyen gyorsan csak lehet a semmi közepébe

A fusztrációs félelmeim közepébe

És esküszöm te olyan vagy mint a gyógyszer

Ahelyett, hogy jobbá tennél

Beteggé teszel..'

Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket."

Aznap este a reményről elmélkedtem. Talán butaság optimistának lenni. Talán a pesszimizmus olyan, mint a hidratáló krém. Nap mint nap használnunk kell, különben hogy állunk talpra, ha a valóság szétzúz mindent, amiben hittünk? És a szerelem, bárki bármit is mond, nem mindenható. A remény olyan drog, amiről le kell szoknunk, vagy ezt tart életben minket? Mi rossz van abban, ha bizakodunk?

Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz.

'..Naná, hogy bírom a 'szingli vagyok, flörtöljünk, jó pasi vagy, igyunk meg valamit' szituációkat, de néha.. néha annyira hiányzik az a 'csókok, ölelések, én vagyok a barátnője és szerelmes vagyok' féle dolog..'

Kezdem megérteni, mi a szerelem. Tőled távol a másik felem hiányát érzem. Olyan vagyok, mint egy kétkötetes regény, melynek az első fele elveszett. Ez lehet a szerelem - a teljességérzet hiánya..

Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi..

Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja, de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja.*.*

'Vannak dalok, amiktől táncra perdülünk; vannak, amiktől énekelni kezdünk, és akadnak olyan dalok is, amik újra és újra összetörik a szívedet… De a legjobb dalok azok, amik felidézik benned, amit akkor éreztél, amikor először hallottad őket.'

'Minden kezdet nehéz, a búcsúzás pedig szomorú, ezért igazából az életben a kettő közti rész az, ami leginkább számít..'

'..szeretnék újra kislány lenni, szaladni a fűben, elesni és sírni. szeretnék újra kislány lenni hogy ne fájjanak azok a dolgok, amik most. szeretnék újra kislány és elbújni az oszlop mögé ha olyan jön akivel nem akarok beszélni. szeretnék újra kislány lenni és nyelvet ölteni arra akit nem szeretek. szeretnék újra kislány lenni, és örökre...az is maradni..'

'..egyszerűen lehetetlenség mindent tudni valakiről.
különben unalmas lenne.
egy ponton túl bíznod kell a másikban.
ez a szerelem..'

'..a szó,hogy "szeretlek" lassan tényleg nem jelent semmit..'

Szerettél valaha valakit annyira, hogy feláldoztad volna érte még azt 

is, ami a legfontosabb?

Hogy vele lettél volna sokszor?

Hogy egész nap azt vártad, hogy vele találkozz?

Ha szomorú voltál is, avval vigasztalódtál, hogy nem baj, este láthatom 

Őt?

A szabadidő SZENT dolog, de azt is feláldoztad volna mindenestül, hogy 

csak vele lehess?

Néztél valaha utána, amikor elváltatok? Féltél, hogy újra látod-e?

S alig váltatok el, a szemed könnybe lábadt, mert már hiányzott a 

szeretett személy?

Volt már olyan pillanat az életedben, hogy szomorú voltál, mérges, s 

mikor rágondoltál, megnyugodtál, jobb lett a kedved?

Feküdtél úgy karjaiban, hogy akkor is attól féltél, hogy vajon a másik 

őszintén ölel-e?

Töprengtél már azon, hogy a “szeretlek” tényleg igaz érzés számára is 

vagy csak egy szó?

Voltál már szomorú amiatt, hogy a másik azt hitte, csak annyit kell

mondjon, hogy “szeretlek”, s azt gondolva annyi is elég, neked meg több

kellett volna és SZENVEDTÉL, viszont nem szóltál róla, nehogy őrültnek

tűnj?

Sírtál már azért, ha nem láthatod?

Fájt a hiánya és az is jutott már eszedbe, hogy ő nem így érez, hogy 

neki nem hiányzol?

Féltél attól, hogy ő nem szeret annyira, mint te szereted Őt?

És attól, hogy talán nem félt, hogy Ő nem jönne eget-földet összekeresve

utánad, ha netán elhagynád?

Éreztél szégyent valaha is az Ő viselkedése miatt? 

Volt, hogy ezt te 

mind elnézted neki és ezek miatt mások hülyének néztek? 

És lassan te is elhitted, a SZERELEM FÁJ...

Hidd el pajti fogsz te még utánam koslatni..'

'..Valahogy mindig az kell, aki eldobhat. Akivel bizonytalan lehet minden. Az életem. A fájdalmam. Aki nem jön sokszor, s így megunni sem tudom. Aki nem ad sokat, s ezért mindig többre vágyom. Így szenvedek.A biztos valahogy elutasít magától. Biztossága nem érdekel. Mert elfojtana. Megváltoztatna. És még azt is tudom takarni, hogy mennyire félek. Mert a biztos is lehet majd bizonytalan. És azt nem tudom kiszámítani.Bekövetkeztekor pedig még jobban fájna.Azt akarom, hogy egy bizonytalan váljon biztossá. Néha képtelenség megmagyarázni engem.Van, hogy nem tudok hinni. Mint most.És létezik olyan pillanat, amikor elhiszem, változhatnak érzések irántam. Szeret. Csak nem tudja még.Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy ne álmodozz! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed..'

Az a rettenetes üresség az érintéskor, mint mikor belépsz egy házba, amely, úgy hiszed, tele van emberekkel, akiket szeretsz, és üresen találod, még a bútorok is eltűntek. Szobáról szobára körbemész, hallod a csupasz padlón a lépteid visszhangját. Hangod az üres falakról visszaverődik, ahol még látni a fényképkeretek vonalát, mint egy holttest körüli krétarajzot. Elment.

'Az élet minden
pillanata: haladék:
úgy becsüld - vagy ne.'

"Három nehéz dolog van a világon:

Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon...

Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen...

És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el."

' rossz álom tán..'

' a bánat máris érkezik,most fizess nagyobb árat. '

' van úgy, hogy jobb ha fáj. '

'..nincs többé olyan, hogy te és én,hisz félnék, hogy újra megtennéd..'

'..Te nemsokára eltűnsz, nekem meg szívem tele sebbel..'

'nem folyik a könnyem már, csak szaggatottan lélegzem..'