'..Szavak mögé rejtőztem, hisz elég lett,

A sok szomorúságból, amit az élet szánt nekem.

Erősnek kell lennem, de minden összedőlt már alattam,

Padlón vagyok és a poklok poklában érzem magam.

Egyedül sétálok végig a sötét utcán,

S várom azt a lányt, aki szeretne igazán.

Megfogja a kezem és szorosan magához ölel,

Kár, hogy ez csak egy álom, amiben élek.'

     "Én, aki egykor oly boldog voltam vala,

     Abból az időből mára már csak egy mosoly maradt.

De van az életben egy pillanat, mikor minden nehéz,

S ekkor úgy érzem, hogy a szívem tűzben ég.

Mikor egy gondolat nyomja a szívemet,

Régi emlékek hová tűntetek?

Úgy érzem végleg elvesztem,

Hisz mára már csak egy srác vagyok, akit tönkretett a szerelem..'