Tudod-e (...), hogy jobban szerettelek, mint bármit a világon? Igen, szerettelek. Olyan erős érzés volt, hogy jó sok kellett hozzá, míg végre kiölték belőlem.

Mindig lesznek nagy hullámok az életedben, de ez nem tarthat vissza attól, hogy belemenj a vízbe.

Ha szeretsz valakit, ahogy én őt, akkor a részed lesz. Mint egy láthatatlan kötél, és nem számít, milyen messze vagy, mindig érzed őt.

Sohasem könnyű, ha összetörik a szívedet. Egy kis darabja mindig törött marad. De ezt próbálod átvészelni, ahogy tudod. És egy nap ráébredsz, hogy csak egy kis része tört össze, és még nagyon sok van épen.

Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De immár nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik és hagyd, hagy múljon el ez is. Az idők végéig sorsom leszel te, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette.

Tudod mi a legrosszabb? Amikor összeomlik az életed, és pont az okoz csalódást, akire a leginkább számítottál.

Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba..

csak ültél ott mint egy kőszobor, láttam a fájdalmadat az arcodon és szembesültem vele mennyire fáj neked, és hogy erről csak én tehetek. erősnek akartad mutatni magad, de teljesen összetörtél, szíved ketté hasadt, darabokra hullott, nem számított már neked semmi.. úgy szerettelek volna magamhoz ölelni és simogatni, azt mondani hogy semmi baj nem lesz, minden megoldódik, de én tettem ezt veled, nem engedted volna, hogy megvigasztaljalak. fájt rádnézni, elkeserítő volt és fájdalmas.. 

...tettél már valaha olyat, amelyről tudtad, hogy hatalmas ostobaság, még is szükséged volt rá, hogy megcsináld? Ez az a fajta érzés, amikor tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy hatalmas, visszacsinálhatatlan baklövést követsz el és tudod, hogy hihetetlenül fog fájni a legvégén? Mikor a magadnak feltett "Kellett ez nekem" kérdésre azt válaszolod, hogy igen, bár egy józan eszű ember gondolkodás nélkül rávágta volna, hogy "Nem!" ?

...
Szeretlek!

Voltam már néhányszor ilyen helyzetben, és mindig megfogadtam, hogy nem térek vissza oda, ahová nem kell. De vannak esetek, amikor a hely választja ki az embert. Ha már azt kérdezed magadtól, hogy mit és hol rontottál el, jobb ha nyugodtan hátradőlsz és várod az eseményeket, mert azoktól még a válaszaid sem kímélhetnek meg.

Egy kiegyensúlyozott, gondolkozó elme számára (...) nincs helye az ösztönök játékának, nem belső sugallatra találjuk el az igazat. Találgatni persze lehet; vagy sikerül, vagy nem. Ha sikerül, azt mondjuk, ösztönösen megéreztük, mi a helyes válasz. Ha nem sikerül, nem beszélünk róla többet. De amit gyakran ösztönös megérzésnek nevezünk, az valójában logikus következtetés vagy tapasztalaton alapuló benyomás. Mikor egy szakértő úgy érzi, valami nincs rendjén egy festménnyel, egy bútordarabbal vagy egy csekken az aláírással, valójában egész sereg apró jelre és részletre reagál ezzel az érzésével. Nem kell részletekbe merülnie, elég a tapasztalata, az eredmény pedig: határozott benyomás a rendellenességről. De ez nem ösztönös megérzés, ez tapasztalaton nyugvó benyomás.

Megbeszéltük, hogy még találkozunk, de nem beszéltünk meg konkrétumokat - nem mintha bármelyikünknek is rossz érzése támadt volna. Egyszerűen úgy éreztem és valószínűleg ő is, hogy mindent megbeszéltünk, illetve amit mégsem, azt is megértettük. Nekem elég volt tudni, hogy itt van, és valószínűleg neki is elég a tudat, hogy én itt vagyok. Néha az embernek csak ennyi kell: tudni, hogy a másik van.

Mindig nekem volt inkább szükségem rád, mint neked rám.

Nem akarom olcsón megúszni az életem, nem akarom olcsón megúszni a szerelmet sem, s azt, ami hiányzik, nem akarom pótolni valamivel.

A szerelmes csók stresszhatást vált ki a szervezetből. Felgyorsul a pulzus, nő a légzésszám, emelkedik a vérnyomás. Egy csók három perccel rövidíti meg az életet.

A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét és ugyanolyan gyorsan elmúlik mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog..

- Mit csinálsz, ha becsap az, akit szeretsz? Ha rendesen átver?
- Megpróbálom nem szeretni.
- És sikerül is?
- Nem, azt hiszem nem.

Talán sohasem vagyunk annyira természetesek, mint mikor szerepet játszunk.

Ez tiszta sor. Nem kicsit kellesz, hanem piszkosul.

Azt mondják, hogy szinglinek lenni rossz dolog, de az igazság az, hogy sokan azért választják inkább az egyedüllétet, mert belefáradtak abba, hogy ők mindent beleadnak a kapcsolatba, és később mégis egyedül végzik.

Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki..

  '...nekem érzelmek nélkül kell mocskosul. Ha megkaptál használj, én is ezt teszem és hazudhatsz bármit én elhiszem...'

Ha eddig azt gondoltam, a hangja elképesztő, mert csendbe burkol, ha azt hittem, felülmúlhatatlan, ahogy az érintése élettel tölti meg a bőrömet, nos a csókja… a csókja nem is evilági. Bár szakértő nem vagyok, mivel csak néhány sráccal csókolóztam előtte, lefogadom, hogy egy ilyen csók, ez a tökéletes és páratlan csók csak egyszer akad egy életben.

' el fogom rejteni a szívemnek azt a részét, ami sírni és sikítani akar. '

*-*

- Lehet, hogy most megcsókollak..

- Lehet, hogy csalódás lesz!

- Ugyan.. az képtelenség :)

Szívem ver, a ritmus randira hív

Ilyen egy szerelem, ha elég naiv

Nem tudom, szerintem a férfiak romantikusabbak, mint a nők. Amikor mi megnősülünk, egyetlen lánnyal tesszük. Sok idő eltelik, amíg megismerjük a lányt, és arra gondolunk, hogy idióták lennénk nem elvenni ezt a tökéletes lányt. De úgy tűnik, a lányok, amikor odaérnek, hogy választaniuk kell, a legjobb lehetőséget választják. Ismerek olyan lányokat, akik férjhez mennek, mert a fiúnak jó állása van. Az egész életüket elszórják, keresvén a fehér lovon érkező herceget, de a végén ahhoz mennek hozzá, amelyiknek jó állása van, és aki mellettük lesz.

"Kesha azt mondta: Take It Off, Bruno Mars dobott egy Grenade-t, Katy Perry

csinált egy Firework-öt, amire Usher azt mondta: OMG és robbant

is. Szerencsére Taylor Swift ellovagolt a White Horse-on. Sajnos Rihanna

ölte meg míg ő menekült így Rihanna lett az Only Girl a világon. A magány

... okozta Rihanna bekattan és nem tudja a nevét.Most csak mondja O nana

Whats my name.Nelly hamar felébredt mondván h ez Just Dream.."

"A mosoly az arcomon kényszerből máz, hogy elrejtse azt,
 amit jobb, hogyha nem látsz..."

,,Nevezz őrültnek, a fejem úgyis bolond már.. csak egy bohóc vagyok a világ cirkuszának porondján."

,,Íme a vallomás, nem tudom, hogy szép-e,
De remélem érezhető benne, egy barátság vége.."

,,Te is csak egy hatalmas probléma lehetsz, probléma, mely ismeri az utat a szívemhez."

,,Lefizettek, hogy randizzak egy herceggel... de elcsesztem. beleszerettem."

Dreams come true !

Sometimes.. 

 

bocsásd meg, hogy megbántottalak, hogy összetörtem az álmodat, de nekem nem te vagy az igazi álmom és ezt nagyon is sajnálom! 

awh. (L)

' magyarázd,  

érezze rajtad meg, hogy neki Te leszel az az egy ; 

s ha nem is hozol le egy csillagot,  

sokról mutatod meg, hol ragyog.

Folyton azt érzem, mintha más szeretnék lenni. Mintha új helyet keresnék, új élettel és új személyiséggel. Ez együtt jár a felnőtté válással, meg azzal a törekvéssel is, hogy újra megtaláljam magam. Azzal, hogy mássá válok, felmentem magam minden alól. Komolyan azt hittem, hogy ahányszor próbálkozom, mindig felszabadulhatok. De mindig zsákutcába kerültem. Mindegy, hova megyek, eltévedek. Ami nincs, az nem változik. A forgatókönyv módosulhat, de én mindig ugyanaz a tökéletlen ember maradok. Mindig ugyanazok a hiányérzetek kínoznak, amelyeket sosem tudok kielégíteni. Azt hiszem, meg kell ismernem magam.

Vannak időszakok, amikor mindennek mélyebb jelentősége van. A nyitott ablakon át összetett szagokat hoz be a szél: virágágyak édességét, a fák komoly illatát, szalma- és istállószagot és valami keserűt, amit nem tudok kielemezni.

Olyan érzés volt, mintha egy halott madarat tartana a kezei közt. Egy madarat, amely az előbb még élt, és a kezét csipkedte - most pedig hidegen és élettelenül fekszik kezében.

A szeretet nem más, mint egy játék az elkerülhetetlen végzetünkkel, ahol az sem nyer, aki komolyan veszi, s az sem, aki dacol a sorsával. Kicsit olyan ez, mintha visszafele lépkedne az ember, mint egy visszaszámlálás nulláig. Hiába szeretünk kitartóan és önfeledten, ha a játék valakinél véget ér, kezdhetjük az egészet újra.

Egy szakítás után mindenki azt gondolja, hogy jól van, de néha a legkisebb dolog is
felkavarhat és visszaránthat.

Nincs azzal semmi baj, ha az embert a szorítóban vagy azon kívül padlóra küldik. A baj ott kezdődik, ha ott is marad.

Többnyire - az esetek 99 százalékában - egyszerűen nem tudjuk, hogyan és miért fonódnak össze a szálak, és ez így van jól. Teszünk valami jót, aztán történik valami rossz. Elkövetünk valami rosszat, és mégis jó dolog követi. Semmit sem teszünk, mégis minden szétrobban.

A férfit talán nem arról ítélik meg, hogy vele vagy-e, de téged mindig arról a férfiról fognak megítélni, akivel vagy!

El kell engedned a megtervezett életet ahhoz, hogy megtalálhasd a rád várót.

A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is. Meg van írva - mondta. Ha a történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz.

Találd meg azt a férfit, aki összeszedegeti az összetört szíved minden darabját, újra összeilleszti őket, de egy darabot megtart magának, s a hiányzó részt, az 

övével pótolja ki.

Vajon elvárhatjuk-e valakitől, aki kívülről lát egy kapcsolatot, hogy megértse, mi történik két ember között?

" Felkelsz, és az arcodra egy mosolyt festesz, hisz ez is kell a mindennapos jelmezedhez.."

kimutatni az érzéseket: fontos. olyan ez, mint amikor azt mondom valakinek, hogy mennyire szeretem, mennyire fontos nekem, de nem ölelem át. '