Oldalak

2011. május 26., csütörtök



csak ültél ott mint egy kőszobor, láttam a fájdalmadat az arcodon és szembesültem vele mennyire fáj neked, és hogy erről csak én tehetek. erősnek akartad mutatni magad, de teljesen összetörtél, szíved ketté hasadt, darabokra hullott, nem számított már neked semmi.. úgy szerettelek volna magamhoz ölelni és simogatni, azt mondani hogy semmi baj nem lesz, minden megoldódik, de én tettem ezt veled, nem engedted volna, hogy megvigasztaljalak. fájt rádnézni, elkeserítő volt és fájdalmas.. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése