Oldalak

2011. május 4., szerda



'..Egy álmodozó vagyok, de amikor felébredek,
Nem tudod a lelkem megtörni,
Az álmaim töröd össze,
És amikor elmész,
Emlékezz rám, emlékezz kettőnkre,
Hogy milyenek voltunk.
Láttalak sírni, láttalak nevetni,
Néztem, ahogy aludtál.
Lehettem volna a gyermeked apja,
Veled élhettem volna le az egész életem.
Ismertem a félelmeid és te az enyéimet,
Megvoltak a magunk kételyei,
De most már minden rendben,
Szeretlek és esküszöm, hogy ez igaz,
Nem tudok nélküled élni..'

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése