Fejünk felett mindig ott lebeg az a torokszorító érzés, hogy mi mégis csak két külön világban élünk. Eszem azt súgja, hogy ez ellen nem tehetek, semmit bármennyire is szeretném, szívem viszont vadul ver, és arra ösztönöz, hogy higgyek a csodákban. Higgyek abban, hogy a mi utunk egyszer végérvényesen összekapcsolódik.