"Csipp-csöpp.Az eső szemerkélt és kopogott az ereszen.Olyan fülcsendítően nyugtató,de valahogy mégis felkavaró hangja volt.Ültem és bámultam.Csak arra tudtam gondolni,hogy merre lehet Ő.És minden egyes esőcseppel egy halovány kis emlékfoszlány jelent meg.Boldogak,s szomorúak.De mégis valahogy csak jó érzés volt bennem,amikor rájöttem,hogy szerencsés vagyok,hiszen ezeket a pillanatokat én éltem meg.Én,a fülig szerelmes,álmodozó.(...) A következő pillanatokban már kinn álltam az esőben,bőrig ázva,s szinte éreztem a vállamon meleg kezei érintéseit."