
"Széles ablakokon áradt be a fény, a szemközti fal napsugárban fürdött, hideg volt. nem sokkal ezután rám zárult a cella ajtaja. leültem az ágyra és gondolkozni próbáltam.néhány hosszú perc telt el, és semmit sem éreztem. mintha a saját halálom, nem is rám tartozott volna, felkeltem , s fel alá kezdtem járkálni. kisvártatva azon kaptam magam, hogy a lépteimet számolom. " Mesterségem a halál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése