‘Mikor visszaemlékezem, hogy milyen volt a volt, próbálom tompítani a leírni kívánkozó szavakat, hogy legalább a látszata ne legyen meg, hogy még mindig felkavar. Lehunyt szemhéjam mögött pörgetem az eseményeket, keresem az elfelejtett jeleneteket, melyek eszembe juttatják: én is hibás vagyok, talán jobban is mint ő… de hiába kutakodom, nem lelem őket. Közben meg félek, hogy észreveszik mások, hogy a múltban járok, hogy hiába akarok szabadulni, az bizony fogva tart, mert a meg nem válaszolt miértek örökké kísértik az újra meg újra kérdező boldogtalant.’