Nem írhatom azt, hogy a karkötő születésének hosszú története lenne, mivel egyik pillanatról a másikra talált meg az ötlet.

Szokásomhoz híven, hazafelé zötykölődve a vonaton, egy régi szufi történetet olvasgattam, ami egy királyról szólt, aki folyton a jókedv és a levertség állapota között hullámzott. Manapság azt az ítéletet olvasnánk a fejére: mániákus depressziós volt.

A királyt már a legkisebb incidens is teljesen kiborította, és a boldogsága pillanatok alatt át változott csalódássá és kétség beeséssé. Egy idő múlva belefáradt önmagába és az életbe, és kivezető utat keresett. Hívatta a királyságban élő, megvilágosodott ember hírében álló bölcset. Amikor az megérkezett, így szólt hozzá: "Olyan akarok lenni, mint te. Tudsz-e adni valamit, ami az életembe kiegyensúlyozottságot, nyugalmat és bölcsességet hozna? Bármennyit is kérsz érte, megfizetem."

A bölcs így felelt: "Talán tudnék rajtad segíteni, de annak az ára oly hatalmas, hogy az egész királyságod sem lenne elegendő a megfizetésére. Ezért hát ajándékként adom, feltéve, hogy aztán becsben tartod. A király biztosította e felől, mire a bölcs távozott.

Néhány hét múlva visszatért, és átnyújtott a királynak egy díszes, nefrit kőből faragott ládikát. A király kinyitotta, s abban egy egyszerű arany gyűrűt talált. A gyűrűbe néhány betűt véstek. A bevésett szöveg így szólt: "Ez is el fog múlni".

"Mit jelent ez?" - kérdezte a király. A bölcs így felelt: "Mindig legyen rajtad e gyűrű! Bármi is történjék, mielőtt azt jónak vagy rossznak neveznéd, érintsd meg a gyűrűt, és olvasd el a rajta lévő szavakat! Ily módon mostantól békességben élsz majd.

Végére jutva a történetnek, kicsúszott kezemből a könyv, majd mélyen elaludtam. Álmomban az ujjamat néztem, és csodálkozva forgattam rajta a gyűrűt, olvasva a belevésett sort: "Ez is el fog múlni". Álmomban valami megmagyarázhatatlan nyugalmat éreztem, fütyörészve éltem a mindennapjaimat, és épp az egyik ismerősömnek mutogattam a gyűrűt az ujjamon, amikor zökkenve állt meg a vonat. Összekaptam magam, és ugrás lefele.

Napokig álmodtam a gyűrűvel és a rávésett mondattal, amikor eszembe jutott, mi lenne, ha kipróbálnám? Egy vékonyka papír csíkot készítettem ezzel a felirattal, majd a csuklómra ragasztva használni kezdtem.

Egy hét múlva észrevettem, egyre kevesebbszer minősítem a napi eseményeket jónak, vagy épp rossznak, észrevettem, hogy e kis papír csíkocska, minden pillanatban képes volt megtapasztaltatni velem a ragaszkodás nélküli élet érzést, és lassan kezdett kibontakozni a nyugodtabb, kiegyen súlyozottabb megélése az életnek.

Úgy éreztem, elmém csapdába szorult. Mattot kapott, beszorult a sarokba, egyre kevesebbszer hatalmasodott el rajtam akarata, egyre kevesebbszer tévelyegtem a múltba vagy épp a jövőbe, mert a kis papír csíkocska folyamatosan a jelenbe lökdösött.

A többi már kézenfekvő volt: milyen nagyszerű lehetőség lenne ez másoknak is, hisz annyian tévelygünk elménk kreálta mű világba, amit tévesen életnek nevezünk. Lehet ennél egyszerűbb és nagyszerűbb módja annak, hogy felébredjünk e mű életből?

Mivel hipnózissal foglalkozom, illetve dolgozom, egyértelmű volt számomra e kis papír csík ön hipnózis jelentősége is, hisz valahányszor, amikor csak elolvasod a mondatot, egyre mélyebben rögzíted azt. Így született meg a szilikon karpánt ötlete.

De nézzünk mélyére ennek a karpántnak, azaz mit is jelent valójában ez a mondat: "Ez is el fog múlni".

A mondat üzenete: a teljes belső szabadság, a megvilágosodott élet megjelenéséhez három dolog szükséges: kerülni az ellenállást, azaz ne feszülj neki az eseményeknek, amik veled történnek, kerülni az ítélkezést, azaz ne minősíts, és kerülni, megszüntetni a ragaszkodást.

A karpánt, a nap minden pillanatában figyelmeztet, semmibe se ragadj bele, semmihez se ragaszkodj, mert el fog múlni, azaz ráébreszt, nincs állandóság az életedbe. Ha boldog vagy, engedd el, mert úgy is el fog múlni. Ha depressziós vagy, ne aggódj, az is el fog múlni, ha szorongsz, vagy rossz napod van, vagy épp dühöngsz, ne aggódj, az is el fog múlni. A karkötő mindig figyelmeztet: minden érzés, minden gondolat, minden, amiben hiszel, minden, amit az életednek nevezel: el fog múlni.

Néhányan megkérdezték, akiknek meséltem erről a karkötőről, hogy ez nem teszi az embereket cinikussá, vagy esetleg életunttá?

Nem, ha megérted, mit akar üzenni neked. Nem tesz cinikussá, sőt megtanít arra, hogy élj meg minden pillanatot, ami adódik a napjaid során, mert soha nem tér vissza, éld meg a jelent, olyan mélyen - minden örömével és boldogságával -, amilyen mélyen csak képes vagy.

A karkötő megtanít, hogy észre vedd a boldogságot, észre vedd a szépet, mert mindig figyelmeztet: el fog múlni. A karkötőt nem tudod meghazudtolni.

A karkötőn lévő mondat nem azt üzeni, hogy ne élvezd az életedben a jót, és nem is csupán az a célja, hogy a boldogtalannak ítélt helyzeted idején megvigasztaljon. Az üzenetnek mélyebb a mondanivalója. Rá akar ébreszteni, ahogy Tolle is írja: "minden helyzet mulandó, ugyanis minden állapot akár jó, akár rossz átmeneti. Amikor fölfogod, hogy minden állapot átmeneti, kevésbé ragaszkodsz hozzájuk, és már nem azonosulsz velük olyan nagy mértékben. Ragaszkodás mentesen élni nem azt jelenti, hogy nem élvezheted a jót, amit a világ felkínál. Épp ellenkezőleg, még jobban élvezed. Hiszen ha már látod és elfogadod minden dolog mulandóságát és a változás elkerülhetetlenségét, akkor a veszteségtől való félelem és a jövővel kapcsolatos szorongás nélkül élvezheted a világ örömeit, amíg tartanak. Ha nem kötődsz semmihez, akkor magasabbról láthatsz rá életed eseményeire, ahelyett, hogy elvesznél bennük."

Munkám során arra lettem leginkább figyelmes, hogy a destruktív lelki állapot megjelenését illetve annak folyamatos jelenlétét a "soha nem fog elmúlni", vagy ehhez hasonló gondolatok, gondolatokkal való azonosulások táplálják.

Ehhez hozzá kell még tennem, hogy amikor rákos betegekkel foglalkozom, a munka legnehezebb része nem a betegségből való kimozdulás, hanem annak a hipnózisnak a megszüntetése, illetve felülírása, amit az orvos társadalom ültet el a betegbe, miszerint hiába válik tünet mentessé valaki, nyomatékosan felhívják a figyelmét, hogy min. 5 évig számíthat a rák visszatérésére. És ez szörnyű, hisz a pácienst nem engedi ki a betegség tudatból, aminek tudjuk, hogy mi a következménye.

A karkötő hozzásegít, hogy felébresszen: nem az vagy akinek gondolod magad, hanem az, aki tudja, hogy csupán egy gondolattal azonosult.

Sokat írhatnék még, hisz nap, mint nap újabb és újabb élményeket lehet megtapasztalni. Ezért, hogy ha mélyrehatóbban is meg akarod tapasztalni a karkötő mondanivalóját, októbertől induló egy napos előadások valamelyikére szeretettel várlak, ahol nem csak egy karkötőt kapsz, hanem egy nagyszerű hipnózis gyakorlaton is részt vehetsz, ami segít felébreszteni a benned szunnyadó "Léteztetőt."

Utoljára hagy meséljek el neked, egy nem rég tapasztalt személyes élményt.

Minden nap, ahogy egyre többet tapasztalhattam a karkötő által, úgy növekedett bennem a tett vágy, az akarat, hogy minél gyorsabban minél több emberhez eljusson az, amit én is tapasztalok. Álmokat kergettem álmok után, és már láttam magam előtt, ahogy ez a kis karkötő elindítja az embereket a tudatosság felé, láttam magam előtt, hogy mindenki ezt hordja, és csak úgy dagadt és csak dagadt bennem ez az energia, amikor egy pillanatra a csuklómra tévedt a szemem: "Ez is el fog múlni"

Abban a pillanatban megértettem, ha nem vigyázok, elragad az elmém, az elmémen keresztül az egóm, és akkor, jaj lesz nekem. Visszatérített. Azt üzente: minden el fog múlni, csak egy valami nem. Az Igazság. Az örök.

És mi az Igazság? Isten az Igazság. A múlandóság mondata felébreszt, és ha felébredünk, Isten végre megérinthet minket....