Olyan lány vagyok, aki folyton szanaszét hagyja a dolgait. Örökké elveszítem például a hullám csatjaim... A kulcsom. A fülbevalóm párját. Néha úgy érzem a fejemet is... de ez még csak a kezdet. Folyton azon kapom magam, hogy elvesztegetem az időm - nem csak perceket, de napokat, heteket, hónapokat.. bár még ezt az érzést is tudom kezelni valahogy. De a tudat, hogy egyszer Téged is elveszíthetlek.. tudod, szokták mondani, hogy néhány érzés igazi "csendes gyilkos": lassan kínoz, szinte megfojt.. na ez pont ilyen. Ez egy olyan érzés, amivel egyszerűen képtelen vagyok megbirkózni...