Tapogatom az arcod. Ez az arc.

A végtelen. A minden arcok arca.

Nem látom már, csak amit te akarsz,

az ölelés zsákjába vagyok varrva,

... ezer öltéssel a húsomba szúr

minden kis izmod, mint a tű.

Mi szorít össze veled ily vadul?

Szeretlek. Olyan egyszerű.