Olyan mintha megöltek volna .. most meg már mintha kezdenék újra érezni, viszont rengeteg dolog fáj még, és rájöttem hogy ez az egész csak arra volt jó hogy bolondot csináltam magamból, elvégre a szerelem ilyen ott alázza meg az embert ahol csak tudja. Megtervezed valaki mással az életed. azt gondolod, ismered, aztán rádöbbensz, mekkorát tévedtél.most tudatosult bennem először hogy lehet egy embert isten igazából tönkre vágni, az életét.. az álmait .. most már nem merem elmondani hogy mit érzek, félek a súlyától az erejétől és félek attól is hogy akinek szánnám, és akivel szívesen megosztanám még talán ő is megrémülne. és ugyanaz van megint, de úgyis tudom előre hogy belelépek és majd megint nem tanulok belőle.. legjobban attól féltem hogy egyedül maradok az érzéseimmel és hogy a napok pedig egyszerűen csak véget érnek. Szerelemre vágytam, arra, hogy feloldódjak egy másik emberben, legyőzzem a félelmeimet és újra érezni tudjak.Teljesült a vágyam, ha ez tragédia, ám legyen, magányos vagyok, és nem könnyű, de ez az ára! Lehet hogy nem löktek el maguktól az emberek, viszont nem is harcoltak azért hogy megtartsanak.Van egy mondás. Nem az az igazi, akivel le tudod élni az életed, hanem az, aki nélkül nem. De ezt honnan tudja, aki mondta? Vagy inkább honnan tudod, hogy ő az igazi? És mi van, ha együtt voltál az igazival, de hagytad elmenni? [saját.]