..Minden egyik napról a másikra változott.. mégis bennem ugyan az maradt, legalább is az érzések biztosan. Azok csak gyarapodtak, és mélyebbek lettek.. elhittem az embereknek amit mondanak nekem, és most megint ott tartok, hogy vége mindennek .. Vége azoknak a dolgoknak amikről még pár napja álmodtam.. Egyszerűen csak jár az agyam, hogy hol rontottam el megint?.. Nem jövök rá mi történhetett, mi az amit állandóan elszúrok. Pedig valahányszor szerelembe estem úgy vigyáztam rá, mintha valami hatalmas és egyben csodálatos kincset vinnék, amit végig kell vinnem egy labirintuson, tele akadályokkal anélkül, hogy összetörjem, vagy csak megkarcolódjon, tökéletesnek és sértetlennek kell lennie, hogy amikor célba érek, igazán boldog lehessek! [saját.]