„Valamikor régen azt hitted, már nincs tovább, senki nem lesz már olyan, mint amilyen ő volt, aki a karjaiban ringatott, ha esett az eső. Volt már több is, akit talán el tudtál képzelni saját gyereked apjának, de valahogy mindig másképp végződött. 

Legyen az az első szerelem, legyen több kaland, de egyszer jön valaki, aki elfeledteti veled mielőtt megismerted volna, mit is akartál. Mielőtt megismerted volna, olyan illúzióban ringattad magad, ami nem valósulhatott meg. 

Sokan tapasztalhattátok, már bánkódsz, mert valaminek vége, később meg a múltban élsz aztán, mint egy csoda, valaki jön az életedben és már nem is emlékszel rá, mit is akartál, de nem is érdekel. Miután kapcsolatba kerültetek, randizgattok, később elkezd mélyülni a kapcsolatotok. Kettőtökben kialakulnak a mély érzelmek egymás iránt. Kis idő múltával rájöttök, ez több mint fellángolás vagy csupán futó kaland. Egymásra éheztek. Nincs nap, hogy ne okoznátok valami örömöt egymásnak.Mindenki próbáljon meg egy kapcsolatban örülni annak, ami van. 

Vannak emberek, akik kutatják a jövőt, mert tudni szeretnék, hogy megéri-e ez a sok belefektetett energia ebbe a kapcsolatba… de jobban teszik, ha nem élnek félelemben, hanem inkább megélnek minden egyes napot. 

Élj a mának, de azért picit gondolj a jövőre is!”