A szívem egyszerre vert gyorsan és lassan miközben levegő után kapkodtam. Ha egyszer meg akarnék halni, akkor ezt a fajta halálmódot szeretném. Karjaid közt, édes pici ajkaid az enyémnek szorítva. Teljesen kikapcsoltam. A külvilág számomra ekkora csak egy légüres pusztaság volt. Úgy éreztem, hogy ennél boldogabb már végképp nem lehetek, sőt soha nem is akarok. Odaértél hozzám. Ebben a pillanatban egy csoda történt, és mi hoztuk létre. Egyszerűen leírhatatlan érzés járta át a testem. Úgy éreztem a föld felett lebegek és te tartasz ott, hogy ne zuhanjak le a mélybe. Fogalmam sem volt mire gondolhatsz ezekben a varázslatos pillanatokban, de egy dologban teljesen biztos voltam. Boldog vagy, még pedig miattam, s ettől a tudattól szinte beleremegett az egész testem. Ebben a csókban mindenünk benne volt. Nem is fejezhettük volna ki szebben az egymás iránt érzett szerelmünket. 

Csak most vettem észre, hogy ujjaiddal tartod a fejem és közben selymesen simogatod halvány bőröm. Homlokunk összeért és én elmosolyodtam. Nem bírtam megszólalni, és ahogy észrevettem te sem. 

Magamban felidéztem az elmúlt néhány mesés másodpercet. Szívem és eszem együttesen folytatásért kiáltott én pedig nagy levegőt véve finoman becsuktam a szemeim. Remegve közeledtem feléd, remélve, hogy ajkaid már várnak rám. Végre újra megéreztem puha ajkaid és nem tudtam parancsolni önmagamnak. Egy hatalmasabb erő irányított már, de én egy cseppet sem bántam. Kezeim nyakad köré fontam és egyre erősebben szorítottalak magamhoz. Lassan eszméltem fel a csók okozta kábulatból és csak akkor jöttem rá, hogy kezeid a derekamnál vándorolnak föl s alá, és pihe puhán csiklandozzák a puha bőröm.