Néha felteszem magamban a kérdést: mit jelentesz te nekem? És hosszasan eltűnődöm rajta. A válasz egyszerű. Mindent és semmit. Mindent, mert te vagy az az ember, akit nem tudok elfeledni. Semmit, mert csak a semmit hagytad itt nekem. Leléptél. Egy szó nélkül. És engem itt hagytál, az érzéseimmel nem törődve. Nem érdekelt, hogy vajon mit érezhetek, vagy lehet érdekelt, de semmibe nézted. Mert ha érdekelt volna igazán, akkor nem hagysz el. Csak úgy. De tudom, hogy egyszer visszatérsz hozzám. Hisz te vagy a minden.