‎"Annyira egyszerű: hagyd az életet, hogy vigyen. Magával, el, valamiben, át valahová, valakihez, anélkül, hogy bármit gondolnál. Egyszerűen csak fogd meg a pillanatot, és tartsd jó erősen a kezeid között. Nézd meg jól, elemezd ki, élvezd, és ne kattogj a jövő miatt. 

Akármit csinálsz, ha meg kell történnie, meg fog, ha tanulnod kell, az élet betanít, ha jönnie kell, érkezik majd ezerrel, mert valójában képtelenség elkerülni vagy kikerülni azt, aki neked kell. Az élet úgyis az orrod elé tolja, néha egy életre, van, hogy csak egy mondat erejéig, de nem is ezzel kell foglalkozni, hanem azzal, hogy csak az tévedhet el, aki gondolkodás nélkül él, és nem hallja meg a lényeget. Nem rakja össze a képet, meg hasonlók. Aztán meg pillázik, amikor ott áll a szakadéknál, mert azt sem érti, hogy hogyan került oda."”