Egyetlen mosoly felcsigázhat annyira, hogy érezd, van értelme élni. Ezért érdemes élni. Az ölelésekért, a mosolyért, egy kedves szóért, egy homlok pusziért, bármiért, amiből érzed, nem vagy egyedül. Mert tudod néha kemény lesz. Nagyon kemény. Úgy érezheted, hogy kicsúszott a talaj a lábaid közül, te meg lepottyansz a hideg betonra, és jobb esetben nem törsz darabjaidra. De tudod vannak pillanatok, amikért tovább mész, mert tudod, a világ összedőlhet körülötted, ők akkor is téged fognak keresni a romok között, mert nem tudnak nélküled élni. És ez fordítva is igaz.