Megfogadtam, hogy többet nem menekülök. Ha jön, elengedem magam, és nem akarom irányítani. Elfogadom, és nem harcolok ellene. Nem akarom megmondani, hogy mi legyen. Egyszerűen csak hagyom, hogy sodorjon az ár és vigyen oda, ahova mennem kell.. Mert nyilván, kihagyhatod a szerelmet, mondhatod, hogy nincs rá szükséged, de akkor saját magadat köpöd szembe.. Hiszen szükségünk van rá. Igen. Másképp nem megy. Vagyis tudod mit? Megy. Megerősít, legyőzhetetlenné tesz - látszólag. De abban a pillanatban, hogy ő melletted van.. Na onnantól kezdve lesztek EGYÜTT igazán legyőzhetetlenek. Mert ennek ez a rendje.

.. De tudod megéri. Megéri harcolni, mert fogsz emlékezni minden apró négyzetméterére, főképp arra, ahol nagyobb volt a kihívás. Egyébként is: egyszer csak elfogadod már, hogy csak olyan feladat állhat eléd, amit el tudsz végezni. Nem kaphatsz nagyobbat.