Benne voltam egy olyan világban, amely tudtam, hogy nem az enyém. Mindig olyan helyen ébredtem, ahol nem éreztem magam otthon, olyan dolgokat csináltam, amikbe nem tudtam beletenni a szívem. Minél őszintébben, tisztább szívvel szerettem volna élni az életemet, az annál jobban sodort el a vágyaimtól. Csak élni, mosolyogni akartam. Aztán egy nap felébredtem, és annak ellenére, hogy semmi különös nem történt, boldogsággal nyitottam ki a szemeimet. Azzal az őszinte boldogsággal, amit nem egy különleges napon, hanem a hétköznapokban érez az ember. Tudtam, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, megérkeztem, kikötöttem, és a legjobb, hogy mindig is erre vágytam.