
049 A szív egy nyomdahibás naptár, ezt mondta.
2010. június 30., szerda

2010. június 26., szombat

'nem tudlak gyűlölni azért,amit tettél,hisz nem tehetsz róla,hogy észre sem vettél ' (8)
' ő más mint én.. az ellentétem.de valami vonz benne. '
' amikor rám nézel..amikor rám mosolyogsz..amikor hozzám szólsz..1percre úgy érzem,hogy fontos vagyok '
' ő rossz. és ha vele vagyok csak rosszabb leszek.de inkább a pokolra jutok,mint,hogy elveszítsem '
' minden nap,minden percben,minden másodpercben,minden pillanatban egy dolog jár a fejembe : vajon ő is szeret ?!
' megláttam,megutáltam,újra láttam,megismertem,belé szerettem (L) '
' amikor vele vagyok,minden olyan csodálatos..mintha csak egy szerotonin-hallucináció-t élnék át..azt hiszem,hogy ebből szerelem lesz. de ő utána szemembe néz..és ő nem úgy néz rám,ahogy én rá. ' :(
' ő más mint én.. az ellentétem.de valami vonz benne. '
' amikor rám nézel..amikor rám mosolyogsz..amikor hozzám szólsz..1percre úgy érzem,hogy fontos vagyok '
' ő rossz. és ha vele vagyok csak rosszabb leszek.de inkább a pokolra jutok,mint,hogy elveszítsem '
' minden nap,minden percben,minden másodpercben,minden pillanatban egy dolog jár a fejembe : vajon ő is szeret ?!
' megláttam,megutáltam,újra láttam,megismertem,belé szerettem (L) '
' amikor vele vagyok,minden olyan csodálatos..mintha csak egy szerotonin-hallucináció-t élnék át..azt hiszem,hogy ebből szerelem lesz. de ő utána szemembe néz..és ő nem úgy néz rám,ahogy én rá. ' :(






~ Én-én vagyok. se több, se kevesebb.. őrült, esőben mezítláb táncolós, felhők felett repülős, mindent és mindenkit szeretős. nem bírálok és ítélkezem, elfogadom, hogy olyan vagy amilyen, mert te te vagy. örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében, hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként. fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek, csodálok mindent mi él vagy élt. téged is. mert mersz ember lenni, vagy azért, mert nem. mert mersz szeretni, vagy azért mert nem. engem kevesen értenek. de aki igen, az talán már érti mit jelent szeretni..

~ Mit mondjak még, hogy higgy nekem? nem álmodsz, halott sem vagy. itt vagyok, és szeretlek. mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. mindig rád gondoltam, magam előtt láttam az arcod minden pillanatban, amíg távol voltam. amikor azt mondtam, hogy már nem akarlak, az a legsötétebb szentségtörés volt.

~ Voltál már úgy, hogy azt akartad mondani, hogy persze, hogy veled tartok, ha mész és mégis csak egy grimasz meg egy makacs 'mégsem megyek' lett belőle? hogy némán ültél, mikor nyelved hegyén izzott a szó: 'szeretlek'. hogy a meleg ölelés helyett ijedt távolság tartásba burkolóztál? hogy valakinek azt mondtad nélküled is boldog leszek, menj csak, hátra ne nézz, és a kemény szikla porrá hullt, mikor ő elhagyott. és csacsogtál már legjobb barátodnak máshoz fűző szerelmedről, lelked mélyén vágyva, hogy csókjával tapassza be a szád? és kezdtél már úgy mondatot, hogy most elmondom az igazságot neked, s a szerelem színeit lecsupaszítva, csak valami halovány képet festettél érzéseidről, nehogy nevetségessé válj? mondta már a belső hangod, hogy nem jött még el az ideje és később azt, hogy elmúlt? nevettek-e már ki azért, mert szerelmet vallottál? rákiáltott-e már etikai érték rended, ne tovább, nem szabad így szeretni és féltetted-e már szerelmed attól, hogy életed túl bonyolult? ébredtél-e már arra, hogy szíved igazgyöngyeit olyannal osztottad meg, aki nem bírt rá vigyázni? és volt-e bűntudatod, amikor a másik, kit megszerettél, neki már csak szűk marokkal mért üveggyöngy jutott? de lassan közeledik a hajnal.. lehet, hogy gyönyörű lesz, de úgy sem látnék belőle semmit a könnyeimtől.. ő még biztos alszik.. neki van kiről álmodnia.. :[

spongyabob: patrick, ha szeretnél valamilyen díjat nyerni, akkor tégy érte valamit!
patrick: hmmm.. legyőzöm az óriás majomembert, és megmentem a kilencedik dimenziót!
pongyabob: én is segítek! de nehéz lesz, keressünk kisebb feladatot!
patrick: legyőzöm a kismajomembert és megmentem a nyolcadik dimenziót!
spongyabob: kisebbet!
patrick: orvos!
spongyabob: kisebbet!
patrick: tűzoltó!
spongyabob: a legkisebbet ami csak az eszedbe jut!
patrick: állás a rozsdás rákollóban!
spongyabob: úgy van!
patrick: hmmm.. legyőzöm az óriás majomembert, és megmentem a kilencedik dimenziót!
pongyabob: én is segítek! de nehéz lesz, keressünk kisebb feladatot!
patrick: legyőzöm a kismajomembert és megmentem a nyolcadik dimenziót!
spongyabob: kisebbet!
patrick: orvos!
spongyabob: kisebbet!
patrick: tűzoltó!
spongyabob: a legkisebbet ami csak az eszedbe jut!
patrick: állás a rozsdás rákollóban!
spongyabob: úgy van!
2010. június 25., péntek
2010. június 24., csütörtök
FankaDeli - Titkos telefon
http://www.youtube.com/watch?v=BUhX_-rzhcY
Van aki arról lett híres, hogy utálja Fankát, mielőtt bántanád, nézd meg az apját.
A lélek választ el, nem a bőrszín, mindegy hogy negyedik, vagy a földszint.
Egy kisszoba titka, ami életünk, meg se becsüljük, hogy mi élhetünk.
Futunk a pénz után, vár a szakadék, gyorsan elrepül a pár szép kamaszév.
Hiába vagy menő Audi kulccsal, életed szerelme, ahogy nem szégyell úgy csal.
A Barátok köztben, nincsenek barátok, ha van mit enni, miért zabáltok?
A repphez ennyi kell, szív és tehetség, ha nem volna annyi, egyiket se vehetnék.
Valamit nem kaphatsz, hiába fizetnél, hova jutottál, ennyire siettél.
Átvertek minket, hazudtak a világról, tömeggyilkosok beszélnek Dzsihádról.
Ingoványos a becsület útja, aki valaha járta, biztosan tudja.
Felnőttem panelba, szeretetéhesen, számok a cd-n, vagyis az életem.
Ikertestvér, az amit megéltél, semmi sem változna, ha velem cserélnél.
Titkos telefon, itt a szívemben, bármikor hívnál, én majd felveszem.
Itt a számom, tedd el a névjegyem, ez a cégem, a szeretet végtelen.
Titkos telefon, itt a szívemben, bármikor hívnál, én majd felveszem.
Itt a számom, tedd el a névjegyem, ez a cégem, a szeretet végtelen.
Magadban bízz, és csak utána másban, a magány az ördög, gondolkozz párban.
Férfi vagy tényleg? Látom a javából. Szerintem inkább egy bika a karámból.
A negró a szádban, valóban világít, nem is csoda, ha a kukacod irányít.
Sokszor mondtam, a könnyű út veszélyes, küzdeni kell, hogy valamit elérhess.
Apámé hálám, anyámé szívem, pedig kamaszfejjel, nekik se hittem.
Lányok a pornóba, fiúk fűvel, filmekkel oltanak, már nem a tűvel.
Az igazság keserű, a hazugság édes, mennyi kell hozzá, hogy teljesen szétess?
Ahogy én látom, hajszálon múlik, akár egy kisgyerek, húzom a csúzlit.
Előttem Góliát, mögöttem puszta, gyönyörű vidék, Petőfi is tudta.
A telepek dallama, lépcsőház árnyéka, milyen sötét, nézz csak anyádékra.
Szomorú történet, nem volt esélyük, harminc év múlva, ki néz majd feléjük.
Amiről beszélek, úgy hívják élet, betonházak között is látni a szépet.
Van aki arról lett híres, hogy utálja Fankát, mielőtt bántanád, nézd meg az apját.
A lélek választ el, nem a bőrszín, mindegy hogy negyedik, vagy a földszint.
Egy kisszoba titka, ami életünk, meg se becsüljük, hogy mi élhetünk.
Futunk a pénz után, vár a szakadék, gyorsan elrepül a pár szép kamaszév.
Hiába vagy menő Audi kulccsal, életed szerelme, ahogy nem szégyell úgy csal.
A Barátok köztben, nincsenek barátok, ha van mit enni, miért zabáltok?
A repphez ennyi kell, szív és tehetség, ha nem volna annyi, egyiket se vehetnék.
Valamit nem kaphatsz, hiába fizetnél, hova jutottál, ennyire siettél.
Átvertek minket, hazudtak a világról, tömeggyilkosok beszélnek Dzsihádról.
Ingoványos a becsület útja, aki valaha járta, biztosan tudja.
Felnőttem panelba, szeretetéhesen, számok a cd-n, vagyis az életem.
Ikertestvér, az amit megéltél, semmi sem változna, ha velem cserélnél.
Titkos telefon, itt a szívemben, bármikor hívnál, én majd felveszem.
Itt a számom, tedd el a névjegyem, ez a cégem, a szeretet végtelen.
Titkos telefon, itt a szívemben, bármikor hívnál, én majd felveszem.
Itt a számom, tedd el a névjegyem, ez a cégem, a szeretet végtelen.
Magadban bízz, és csak utána másban, a magány az ördög, gondolkozz párban.
Férfi vagy tényleg? Látom a javából. Szerintem inkább egy bika a karámból.
A negró a szádban, valóban világít, nem is csoda, ha a kukacod irányít.
Sokszor mondtam, a könnyű út veszélyes, küzdeni kell, hogy valamit elérhess.
Apámé hálám, anyámé szívem, pedig kamaszfejjel, nekik se hittem.
Lányok a pornóba, fiúk fűvel, filmekkel oltanak, már nem a tűvel.
Az igazság keserű, a hazugság édes, mennyi kell hozzá, hogy teljesen szétess?
Ahogy én látom, hajszálon múlik, akár egy kisgyerek, húzom a csúzlit.
Előttem Góliát, mögöttem puszta, gyönyörű vidék, Petőfi is tudta.
A telepek dallama, lépcsőház árnyéka, milyen sötét, nézz csak anyádékra.
Szomorú történet, nem volt esélyük, harminc év múlva, ki néz majd feléjük.
Amiről beszélek, úgy hívják élet, betonházak között is látni a szépet.
kurvaigaz.
Ne a hibáit számold amit elkövet, hanem: a vele töltött boldog perceket. Azt, hogy hányszor volt, hogy nagyon hiányzott, Azt, hogy hányszor érezted, hogy érintésétől a hideg kirázott. Ne hízelgő, nyálas, szép szavakat várj tőle el. Csak pár érintést amiben érzéseit mondja el. Azt nézd, hogy ölel meg mikor fázol, Hogy elnézi-e neked mikor nagyot hibázol. Hogy csókol meg mikor búcsúztok hogy néz rád mikor újra találkoztok. Elvisel-e úgyis ha éppen hisztis és nyűgös vagy, kellesz-e neki úgyis ha kicsit bolond és gyerekes vagy?! Én a hibáit kerestem és elmenekültem, elcsesztem.
Bánom már, mert még szeretem, de örökre elvesztettem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)