Ha az ember szerelmes valakibe, nem hiányzik neki más. Ha pedig mégis megjelenik a második, akkor nem volt szerelem, megismersz valakit, és fokozatosan kezded megszeretni, valóban csak egy bizonyos idő elteltével tudod megítélni, hogy kell-e ez Neked.

De ez más..más, mint amit eddig szerelemnek hittem. Ez Ő...És lehet mégsem leszünk sose együtt..ez talán azért fordulhat meg az ember szívében mivel, egy ideig azt hiszi hogy boldog valakivel aki mellette van, és képbe jön valaki, aki lehet új, vagy régi kapcsolat, akivel annó közünk volt egymáshoz, és úgy érezzük, hogy rossz ember mellet vagyunk, mivel a második emberben van valami különleges, ami hiányzik az " igazi kapcsolatomból" ami eddig hót biztos volt, és mégis hagyja magát bizonytalanná válni, és az ilyen helyzet piszkosul nehéz, mert mind a két embert szeretem, csak épp máshogy, mérlegelni kéne, hisz a végén akaratom ellenére úgyis megbántom valamelyiket, de legalább azt hiszem boldog lennék.Nehéz kérdés.Nehéz ügy.Nehéz érzés...

Lehet. Csak nem becsületes dolog.A legnagyobb baj az,hogy önmagad is becsapod,hisz valakihez nem vagy őszinte.. és a legnagyobb baj akkor van, amikor magaddal szemben nem vagy az.

Hisz másoknak mondhatsz bármit, de este amikor lefekszel tudni fogod, hogy az nem úgy van ahogy állítod, és napról napra jobban fog gyötörni a gondolat..az eszemmel nem őt választanám, de a szívem, a lelkem őt választotta, és erről nem tehetek, csak még félek beismerni. [saját.]